Miközben harsány, politikától sem mentes viták folynak a civil társadalomban a kormány civil politikájáról, egy csapat jogász és szakértő a háttérben csendesen megvizsgálta a főbb problémákat és olyan megoldásokat dolgozott ki, melyek előrevihetik a nonprofit szektort. Míg Európában vagy Amerikában egyenesen "harmadik szektorrá" nőtte ki magát ez a szféra, mely nem része a versenyszférának, de az államtól is féltékenyen óvja függetlenségét, addig itthon egyre nehezebb helyzetben vannak a közhasznú feladatokat ellátó civil szervezetek, akik beteg gyerekeket ápolnak, időseket gondoznak, munkához juttatják a nehéz helyzetű munkanélkülieket.
A Nonprofit Szektor Analízis - Civil szervezetek jogi környezete Magyarországon c. könyv kétezer példányban jelent meg 2002 szeptemberében. A könyv teljes terjedelemben letölthető az EMLA weboldaláról, néhány nyomtatott példány még az EMLA Egyesület címén igényelhető.
A „Nonprofit Szektor Analízis” (NOSZA) kutatási eredményei szerint a civil tevékenységek szabályozási környezete pontatlan, hiányos, differenciálatlan, ellentmondásos, nem garantálja a szektor átláthatóságát és fenntarthatóságát, nem kellően ösztönzi az adományozást. A NOSZA projekt segíti a civil szervezeteket, hogy az „urambátyám módszeren” kívül is megtalálják az utat az érdekérvényesítéshez.
A NOSZA könyv ötödik fejezete részletesen, témákra bontva tárgyalja a kutatásban és a kérdőíves felmérésben feltárt problémákat. Ezek a problémák gyakran átfedésben vannak egymással, és a problémák súlya sem egyforma. Nagy vonalakban a következőkben foglalhatók össze az eredmények. Ebből látható, hogy a nonprofit szabályozás szinte minden területe korrekcióra szorul.
-
pontatlan, definiálatlan fogalmakat használ,
-
hiányos: nem terjed ki a szervezetek teljes „élettartamára” - a megszűnés nincs kellően szabályozva,
-
differenciálatlan: a civil szervezetek többségét jelentő, évi pár-százezer forintos bevételű és a nagy, évi több tízmillióval gazdálkodó szervezetek között nincs kellő különbségtétel,
-
nem garantálja az átláthatóságot: állami pénzek és állami funkciók a „harmadik” szektorban - nagyobb nyilvánosság és néhol szigorítások is szükségesek, az állami nonprofit szektort elválasztani a civil
-
ellentmondásos, nem konzisztens: megyénként eltérő joggyakorlat a bíróságokon és az APEH-nél,
-
nem kellően ösztönző: például a civileknek juttatott adományok után a maximum leírható támogatás értékhatára 1997 óta változatlan (évi ötvenezer forint),
-
nem ad garanciát a civilek bevonására a döntéshozatalba: az alkotmány erre vonatkozó részének és a jogalkotásról szóló törvénynek nincsen minden területen végrehajtási garanciája.
-
Hiányzik egy átfogó, harmonizáló 'Nonprofit törvény'
-
Az 1%-os törvény hiányosságai (bennragadt pénzek, rendelkezés, stb)
-
Nem vonják be hatékonyan a törvény (döntés-) előkészítésbe a civil szervezeteket
-
A kis szervezeteket 'megölik' a beszámolókészítés, könyvvezetés differenciálatlan, bürokratikus előírásai
Ötödik és hatodik helyen az önkéntes szabályozás hiányát, illetve a költségvetési támogatások értékelésének, kontrolljának hiányát említették.
A civil nonprofit szervezetek már ma is élhetnének jogukkal, hogy a jogalkotásban minden szinten (az Országgyűléstől a helyi önkormányzatokig) képviseltessék magukat. Ennek gyakorlati megvalósulásához megfelelő módszerek és jogi garanciák megalkotására van szükség - minden területen.
Ma az Alkotmány (36. § Feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel.) és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (ld. alább) szerint a társadalmi szervezeteket és érdekképviseleti szerveket be kell vonni a jogszabályok tervezetének elkészítésébe. E hatályos törvényi előírást a jogszabály-előkészítés mai gyakorlata gyakran úgy valósítja meg, hogy a minisztériumoknál az ágazat tárgykörébe eső nagyobb és ismertebb társadalmi szervezetekről listát nyitnak, s e listán szereplő társadalmi szervezeteknek küldözgetik időnként a jogszabálytervezeteket véleményeztetésre. A rendszerszerű megoldást - minden érdekképviselet és érdekérvényesítő szervezet számára - a jogalkotási eljárás korrekciójában látjuk.
A ”nyílt jogalkotás” intézményesítése azt jelentené, hogy a jogszabálytervezetek véleményezési joga nem az egyes jogforrási szinteken vezetett listák alapján illetné meg bizonyos társadalmi szervezetek körét, hanem nyitott és ellenőrizhető módon az érdekartikuláció lehetősége magukra az érintett társadalmi szervezetekre lenne bízva. (Ne a lista aktuális állapota, a minisztérium egyesületeket minősítése döntse el, hogy mely szervezeteknek van -, s melyeknek nincsen joga véleményezni a tervezeteket.)
A javasolt módszer, technika, eljárás lényege az, hogy a jogszabály-előkészítő szervek időnként tegyék hivatalos módon közzé az előkészítés alatt álló jogszabálytervezetek tárgyköreit, s legyen az érdekelt társadalmi szervezetekre bízva, hogy ”bejelentkeznek-e” az adott jogszabály véleményezésére vagy sem. Ha bejelentkeznek, akkor alanyi jogon illesse meg őket a tervezet megismerésének gyakorlati lehetősége, s írásban megküldött véleményüket kötelező módon a jogalkotó elé kelljen terjeszteni. Mellőzésükről vagy felhasználásukról döntsön az, akinek joga van hozzá: a jogalkotásért alkotmányos felelősséget viselő személy vagy testület.
A megvalósításra vonatkozó konkrét elképzeléseket a NOSZA könyv 6.3.14. fejezete részletezi.
II. fejezet. A jogszabályok megalkotása
- Általános rendelkezések
20. § A jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.
- A jogszabálytervezetek véleményezése
27. § A Kormány elé terjesztendő jogszabálytervezetről véleményt nyilvánítanak
a) a miniszterek,
b) továbbá...
c) az érdekelt társadalmi szervezetek és érdekképviseleti szervek.
29. § A miniszteri rendelet tervezetét meg kell küldeni véleményezésre más, a szabályozásban érdekelt miniszternek, társadalmi szervezetnek és érdekképviseleti szervnek.
- A jogalkotási eljárás
37. § (1) A törvénykezdeményezés jogát, a kezdeményezés módját és a törvényalkotás rendjét az Alkotmány és az Országgyűlés ügyrendje szabályozza.
(2) Ha társadalmi szervezet vagy érdekképviseleti szerv a Kormánynak törvény kezdeményezését javasolja, erről tájékoztatni kell az Országgyűlés elnökét és az illetékes országgyűlési bizottságot.
