- Részlet a könyv előszavából -

2002-ben megjelent első kötetünk a Civil szervezetek jogi környezete Magyarországon címet viselte, és azokat a jogszabályokat térképezte fel, amelyek a szervezetek működésének külső szabályait fektetik le. 2005-ben megjelenő jelen kötetünk, és a megjelenés előtt álló K.C.R. dimenzió című kutatásunk, továbblépve, a szervezetek cselekvési terét szabályozó körülményekkel foglalkozik.

Környezetvédő szervezetként az EMLA Egyesület tizenkét éve tevékenykedik a környezeti jogok elmélete - az Aarhusi Egyezmény megfogalmazása és monitorozása, a környezeti demokráciát mérő indikátor-rendszer kidolgozása - valamint gyakorlata - környezeti ügyekben peres eljárások indítása, jogi képviselet - területén. Ezt a felhalmozott tudást próbálja meg most részben átadni a társadalom más ügyeinek képviseletével foglalkozó érdekérvényesítő szervezetek számára.

Az „Aarhusi rendszer” alapelvei (hozzáférés az információhoz, a döntéshozatalhoz és a jogorvoslathoz) nem csak környezeti szempontból, általánosságban is jól értelmezhetőek, megfoghatóak mindenki számára. Mégis, hogyan lehetne az Aarhusi Egyezmény eredményeit elvben más területekre kiterjeszteni? A kötet alapját, és a tanulmányok rendszerét is jelentő „ötlet” kifejtésére dr. Kiss Csaba, az EMLA Egyesület jogásza vállalkozott.

A közérdekű információhoz való jogunk ma már evidencia számunkra. Ennek gyakorlati vonatkozásairól és perspektívájáról az Adatvédelmi Biztos hivatalában az információszabadsággal foglalkozó főosztályt vezető dr. Kerekes Zsuzsa írt a kötetbe tanulmányt. A közérdekű információt keresve, a gyakorlatban eljárva azonban a „titok” áll az érdeklődők útjába. És mennyiféle titok! Ezekről, és az információ elérését hátráltató más akadályokról írt tanulmányt dr. Fülöp Sándor, az EMLA igazgatója. A döntéshozatalban való részvétel egyik kiemelt esetéről, a jogalkotásban való részvételről a TASZ jogásza, dr. Földes Ádám ad áttekintést.

Az Aarhusi Egyezmény külön kiemeli, hogy a gyakorlati megvalósulásban óriási jelentősége van a körülményeknek: a képességeknek, az intézményeknek és az eljárásban részt vevők felkészültségének. Ezeket a kérdéseket két tanulmány is feszegeti: Nizák Péter és Péterfi Ferenc a közösség és a hatalom szerepéről, míg Molnár Szilárd az új információs technológiák jelentőségéről ír. Végezetül, a kötetben elsőként jelenik meg magyarul a Nemzetközi Nonprofit Jogi Központ munkatársa, Vanja Skoric által végzett kutatás összefoglaló tanulmánya, mely a részvételi demokrácia gyakorlatát hasonlítja össze Európa 13 országában.

Bízunk benne, hogy a civil nonprofit szervezetek számára fontos gondolkodást sikerül ezzel a tanulmánykötettel elindítani. A kötet - címéhez és az „Aarhusi rendszer” logikájához híven - egyrészt az ismeretek, az információk átadásához, másrészt a folyamatok megértéséhez szeretne hozzájárulni. Ehhez, és ezen túl, a további lépések megtételéhez kívánunk minden olvasónak sok sikert, önbizalmat és kitartást.

Budapest, 2005. május 3.

Márkus Eszter

Nonprofit Szektor Analízis program

EMLA Egyesület