NOSZA Konferencia a részvételi demokráciáról

2005. szeptember 21. 11:20 - 13:00

Szekcióvezető, előadó: Nizák Péter, Soros Alapítvány

Előadó: Molnár Szilárd, ITTK

Nizák Péter (NP) köszönti a résztvevőket és bemutatja a másik előadót. A szekció célja annak megbeszélése, hogyan lehetne a hatalmat ösztönözni, hogy aktívabb legyen és elfogadóbb a részvételi folyamatok kapcsán. Hogyan lehetne további lépéseket tenni, milyen eszközök vannak? Felkéri a szekció résztvevőit, hogy mutatkozzanak be, és mondják el, miért ezt a szekciót választották. Majd megtartja bevezető előadását.

NP: Péterfi Ferenccel közösen készített tanulmányunkban azt jártuk körül, mi befolyásolja a hatalmat, a részvételt, miből adódnak problémák a részvételi folyamatok kapcsán.

A képviseleti demokráciában a részvétel = a közügyekkel kapcsolatos döntések befolyásolásának lehetősége. Az EU alkotmányossági szerződés francia és holland elutasítása is felhívta a figyelmet arra, hogy a hatalom elszakadt a társadalomtól, a kudarc oka, hogy nem vonták be a társadalmat a szerződés előkészítésébe. A civil szervezetek szerepe kapcsán elmondható: a részvétel alapintézményei a választások és népszavazások - az állampolgárok szintjén. A civil szervezetek a választások közötti időszakban töltenek be fontos szerepet. Az EU csatlakozás után különösen jellemző Magyarországon is, hogy a hatalom intézményekben gondolkozik, korporatív struktúrákban, olyan szervezeteket keresnek, amelyekkel tarthatják a kapcsolatot.

Gyakori dilemma, hogy vajon milyen területen tekintik a civileket kompetensnek. Az Aarhusi egyezmény elvei, az információhoz, döntéshozatalhoz és jogorvoslathoz való hozzáférés mellett fontos elve a részvételnek a szubszidiaritás. A kirekesztés a részvétel kapcsán is értelmezhető: a döntés-előkészítéshez hozzá nem férők szempontjából. A civil részvétel összességében gyenge Magyarországon, nincs kultúrája, kevés szervezet foglalkozik vele, nincsenek erős helyi közösségek. Jól alkalmazható a közösségfejlesztés módszere, konkrét ügyeknél akciókat lehet szervezni, a sajtó technikák is alkalmazhatóak. A szocializáció szerepe fontos lenne: a közéletre nevelés szempontjából nem megfelelő, nem sajátítanak el technikákat a részvételhez.

A hatalmat két részre kell bontani, amikor a részvételhez való hozzáállásukról beszélünk: a politikai, politikusi és az államigazgatási részre. A politikai szlogenekben, a felszínen megjelenik a partnerség, mély egyetértés van a civilekkel abban, hogy fontos a társadalmi részvétel. Ezzel a politika irányából a legitimitást kívánják növelni, érdekük fűződik hozzá. Ezzel szemben az államigazgatásban dolgozók csak a hátrányokat látják a részvételben, hiszen hosszabb és bonyolultabb az eljárás - így kevéssé érdekeltek benne. Az állampolgárok hozzáállása kapcsán fontos jelenség, hogy mivel nincsenek pozitív tapasztalataik, megjelenik az "öncenzúra".

A hatalmat több oldalról is magántulajdonnak fogják fel, és a paternalista attitűd mindkét oldalon megvan. A minisztériumok jellemzően zárt struktúrákban gondolkodnak (pl. CNNy tapasztalatai). Szerintünk a partnereket nem kellene "kijelölni", nyitott struktúrában kell gondolkodni. De ez nem csak hazai, hanem EU szintű probléma. Egy másik gond, hogy ha sikerül bekapcsolódni, figyelembe veszik-e a javaslatokat? A hatalom gyakran formálissá akarja tenni az egyeztetési folyamatot. Ugyanez önkormányzati szinten: bizottságokban ülnek civilek, fórumok, kerekasztalok vannak, sőt, az önkormányzati jelölt-állításban is részt vesznek, képviselőik ülnek a testületben. Sokféle formája van a részvételnek, nagy a szórás. Tapasztalhatóak olyan folyamatok, amelyeket fontos ebből a szempontból értékelni: ilyen a Zengő, Bős-Nagymaroshoz hasonlóan példája annak "hogyan NE vonjuk be a társadalmat a döntéshozatalba". Vagy ilyen lehet a Védegylet köztársasági elnököt jelölő civil kezdeményezése, melynek nyomán jelenleg Sólyom László a köztársasági elnök.

Hajtman Ágnes, Levegő Munkacsoport (HÁ): Csak a korrektség kedvéért: Sólyom L. jelölését nem a Védegylet kezdeményezése indította el, ahogy az a közvéleményben annyira elterjedt, hanem György Lajos (Piros).

NP megköszöni a pontosítást, és felkéri Molnár Szilárdot, tartsa meg előadását.

Molnár Szilárd: A civil társadalom előtt álló kihívások a rendszerváltás után a technológiai változásokkal, az IT forradalom miatt tovább bővültek. Ehhez jött később az EU csatlakozás okozta kihívás, a lisszaboni célok. AZ EU stratégiák nemzetállami szinten nem jelennek meg. A 70-es évek óta világjelenség, hogy az állampolgári részvétel, a választásokon és a civil szervezetekben is csökken - a társadalom kapcsolathiányossá válik. Jó példa erre a bowlingozás az USA-ban: míg a bowlingozó játékosok száma egyre nőtt, a bowling csapatok taglétszáma csökkent. A 90-es évek óta egyre nő az internettel, számítógéppel töltött idő, a legutóbbi adatok szerint a fiatalok körében már megelőzte Amerikában a tévézéssel eltöltött idő mennyiségét is. Két megközelítés szerint értékelik ezeket az adatokat. Az egyik, pesszimista értékelés szerint az internetet sokat használó egyén egyre izoláltabb lesz, egyre kevesebbet érintkezik másokkal. A másik, utópisztikus elképzelés szerint az internetet használók toleránsabbak, a társadalmi folyamatokban résztvevő, szabadságszerető emberek.

A fentiekhez hasonlóan az IT technológia civil társadalomra gyakorolt hatását is kétféle képpen képzelik el. A pesszimista verzió szerint a civil szervezetek feleslegessé válhatnak, hiszen egyenként, közvetlenül megszólíthatók az egyének, nem lesz szükség a közvetítő szerepet betöltő civil társadalmi szereplőkre. Ezt láthatjuk a közvélemény kutatási új módszereknél, gondoljunk pl. a mobil telefonos közvetlen megkeresésre. Az IT, a TV, a mobiltechnika - ellentétben sok más technikai újítással - megváltoztatja az életminőséget, hatással van a társadalomra. Az intenzív internet-használók érdekes módon nem kommunikálnak kevesebbet környezetükkel, nem olvasnak kevesebbet, nem érintkeznek kevesebbet családtagjaikkal - sőt, mindezeket átlagon felül teszik. Ennek értelmezéséhez jó tudnunk, hogy a technológia használata időben egy S-alakú diffúziós görbét követ. Az IT esetében most kezdünk a telítődésnél járni. A kezdeti elterjedésnél kimutatható, hogy a felhasználók eleve abból a körből kerülnek ki, akik sokat olvasnak, aktívabban kommunikálnak. Mivel sok a változó, nehéz megállapítani az IT tényleges hatását. Segít a kapcsolatok ápolásában vagy gátolja azt?

A NIOK felmérést végzett a civil szervezetek körében az Internet-használatot vizsgálva. A vizsgált mintába a leginkább aktív szervezetek kerültek be. Néhányan az IT használat első lépcsőjén álltak, lassú adaptáció, internetes megjelenés. A weboldaluk statikus, hiányzik róla az interaktivitás. A második lépcső jellemző a többségükre: az internetre mint cselekvési térre tekintettek. A harmadik lépcsőt kevesen érték még el, itt az IT stratégiai megoldásként jelenik meg. A civil szervezeteknek ebben a mintájában az irodahasználat, internet-használat, webes megjelenés aránya elég jó, a KKV-khoz hasonló. De az egész civil szektort tekintve, ennél biztosan sokkal rosszabb adatokat kaptunk volna. Érdekes, hogy még ebben a körben is a kapcsolattartás jellemző módja a postai levelezés (65%), és 32% e-mailezik. Az NFH-nál is arra hivatkoztak, hogy nehéz a civilekkel a kapcsolattartás, mert nem lehet őket interneten keresztül elérni.

Az internet-használat terjedése stagnál Magyarországon, aminek az a magyarázata, hogy a nagyvárosok határában megállt a fejlődés. A kisebb településeken nincs szélessávú elérés, a modemes letöltés nem alkalmas ilyen méretű forgalomra. Közép-Kelet-Európában a honlapokra jellemző, hogy általában a helyi, szűkebb közösségnek szólnak, kevés a globális közönséget megcélzó weboldal. Az e-kormányzat fejlesztésére többet kellene figyelni. Kis településeken vannak jó példák, ilyen Aparhant, Csákberény. Kis, helyi hálózatot alakítottak ki, helyi tartalmakat fejlesztettek. Wi-Fi hálózat segítségével érik el a világhálót. Olcsó megoldás, még az önkormányzat is ezt használja. Önerőből fejlesztették ki, az igények figyelembe vételével.

Az előadást hozzászólások követték.

Gerencsér Balázs, NIOK (GB): Megrázó élmény volt látni egy gyerekzsúron, hogy a gyerekek nem tudnak együtt játszani. Úgy szocializálódnak, hogy nem képesek a közös tevékenységre. Nincsenek az iskolákban szakkörök, klubok. Nehéz a közösségfejlesztés, ha hiányzik a gyerekkori alapozás, a közösségteremtés élménye.

Scsaurszki Tamás (ST): Kezdenek kialakulni technikák: jó lenne ezeket összegyűjteni és leírni - horizontálisan és vertikálisan is. Jó lenne látni, kiket kellene a részvételre buzdítani a részvételi demokrácia fejlesztése érdekében. Oda kell figyelni a kirekesztettekre, másokat is bíztatni a részvételre.

Péterfi Ferenc, Közösségfejlesztők Egyesülete (PF): A tudatosítás mellett a szolidaritást is fejleszteni kell. A döntéshozókra folyamatosan nyomást kell gyakorolni, ezt kellene a társadalomnak tennie. Van egy konkrét terület, ahol lépni lehet: az építési törvény szerint mindenhol ki kell alakítani a településfejlesztési tervet. Az első lépésben a koncepciót kell kialakítani, amihez be kell vonni a közösséget.

Király Gábor: Hollandiában az agykutatással kapcsolatban is zajlanak konszenzus konferenciák - ettől még messze vagyunk. Felnőtteknél lehetett látni a közös tevékenység hiányát: míg a konferencián a hollandok az együtt-gondolkodás lehetőségét keresték, addig a magyarok azt próbálták elérni, hogy az állaspontjukat „hozzátegyék”, érdekeiket „képviseljék”.

NP: Nem lehet a történelmi gyökerektől eltekinteni. A tapasztalatok is öröklődnek. A civil szervezeteknek nagy szerepe van a társadalmi attitűd-változásban. A felsőoktatásban, posztgraduális képzésben részt vevők szkeptikusak, nem hisznek a változtatás lehetőségében.

Márkus Eszter: Két irányban kellene gondolkodnunk. Az egyik a „hatalom” nevelése, hogy a részvételi folyamatot elfogadja, megértse, használja. A másik rész az, amit Scsaurszki Tamás is felvetett, a civil szervezeteket segíteni - jó gyakorlat összegyűjtésével, képzésekkel. A CNNy tapasztalata szerint a hivatal (NFH) magatartása, hozzáállása változott, bár nem mindenben.

HÁ: Az NFH alapvetően nem változott, és fontos hozzátenni, hogy a CNNy nem azért lépett fel, hogy az érdekeket képviselje, hanem azért, hogy a folyamat, a társadalmi egyeztetés korrekt legyen. Azt kell elérni, hogy a nyilvánosság beleszólhasson. Ne az legyen eredmény, hogy ha kérünk, akkor kapunk anyagokat, hanem a tágabb nyilvánosság. Példa lehet a Főv. Önkorm. Konferenciája, amit a PMT-ről szerveztek. A konferencia „nyilvános” volt, de csak a szakembereket hívták meg. A civilek csak megnézhetik az anyagokat, de nem szólhatnak bele.

NP: Az lehetne hatékony, ha a jó gyakorlatot, technikákat összegyűjtenénk, hogy a civil szervezetek ebből kiindulva elkezdhessenek dolgozni.

PF: A közösségi gondolkodásra nevelés ott kezdődik, hogy az óvodában nálunk az óvónők „kinevezik” a szalvétafelelőst, ahelyett, hogy a gyerekek beszélnék meg, választanák ki. Szükség van a jó példákra - hivatkozási alap.

GB: Az OFK egy átfogó, általános anyag, társadalmi viták sorozata előzhette volna meg. A véleményeztetés nem részvételi folyamat. Ráadásul az NFH a nyár közepére tette a társadalmi egyeztetést. Az ő kommunikációjuk profi volt, jobb volt, de reálisan nem volt eredmény.

ST: Magyar példákra van szükség, hogy látható legyen, hogy a kulturális determináltságon felül lehet emelkedni. Megírni és terjeszteni kell - mindkettőben szükség lesz a civil szervezetekre. Minél többen kapcsolódnak be, annál nagyobb az esély, hogy lesz belőle eredmény. Vannak szervezetek, amelyek egyéni stratégiát folytatnak, saját érdekeikért egyedül lépnek fel, és vannak közösségi stratégiát folytató szervezetek. Az utóbbiak sikerei döbbenthetik rá a többieket, hogy ez is működik.

NP megköszöni a szekció résztvevők hozzászólásait, és a résztvevők megegyeznek abban, az EMLA levelezőlistát hoz létre a szekció, ill. a konferencia résztvevő számára. Összegyűjtjük, kik azok, akik szívesen részt vesznek a jó példák összegyűjtésében és terjesztésében.

Jegyzőkönyv: Márkus Eszter