Uniós tagságunk egyik formai következménye, hogy az EU testületeiben teljes jogú magyar tagok dolgoznak majd a jövőben. A legtöbb ilyen intézményben már ülnek megfigyelői státusszal magyar résztvevők, ezzel szemben az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) nem ilyen szervezet, itt nincsenek jelen minden ülésen a csatlakozó országok delegáltjai. Talán ez is a magyarázata annak, hogy mostanáig az EGSZB szerepéről, és arról, hogy tagjai között civil szervezetek szakemberei is ülnek, viszonylag keveset lehetett hallani. A 150 civil szervezet részvételével november 18-án megrendezett konferencia ezen a helyzeten próbált javítani.

Az EGSZB unión belül betöltött szerepe nem túl hangsúlyos, hatékonyságát többen megkérdőjelezték már. A bővítés után több mint háromszáz főre duzzadó bizottság - melyből tizenkét hely jut hazánknak - az EU döntéshozatali folyamatában tanácsadói, konzultatív státuszt tölt be, tagjainak többsége a munkaadók és a munkavállalók szervezeteiből érkezik. A testület egyik legutóbbi kiadványa éppen „Az EGSZB - Híd Európa és a szervezett civil társadalom között” címet viseli, utalva ezzel a szociális párbeszédben betölteni vágyott szerepre.

A testületben helyet foglaló delegáltak között kisebbségben vannak a gazdasági, szociális kérdésekben érintett civil szervezetek. A Nonprofit Szektor Analízis (NOSZA) program keretében megrendezett konferencia szervezői ennek a körnek segítettek, hiszen a magyarországi civil szervezetek az FMM felhívására november végéig tudták delegáltjaikat megnevezni az esélyegyenlőség, emberi jogok, fejlesztési politika, fogyasztóvédelem, környezetvédelem, szociális ügyek, egészségvédelem, fogyatékosügy, foglalkoztatás, tudomány, felsőoktatás, közoktatás, ifjúság területeiről. Közülük választja ki a kormányzati bizottság azt a három-négyet, akik az „egyéb” civil szervezetektől érkeznek és a tizenkét fős keretbe belekerül. (A felhívás és egyéb háttérinformációk a www.fmm.gov.hu honlapon október vége óta olvashatóak.)

A konferencia résztvevői azt várják el, hogy a beérkezett delegálások után vonják be a minisztériumok őket az értékelésbe, a tanácsosok kiválasztásának folyamatában.

A konferencia szervezői fontosnak tartották hangsúlyozni azt, hogy nem céljuk a delegáltak kiválasztási folyamatának befolyásolása, hanem arra törekednek, hogy a civil szervezetekben reális kép alakuljon ki a delegáltak által vállalható szerepről, az érdekérvényesítésben betöltött korlátozott lehetőségeiről. Az EGSZB „tanácsosai” nem kapnak tevékenységükért fizetést, csak utazási költségtérítést és napidíjat, az őket delegáló országos szervezetnek kell biztosítani az itthoni hátteret. A konferencia résztvevői szekciókban vitatták és fogalmazták meg a tanácsosok feladatát, egy viszonylag jól körülírt „munkaköri leírást”, a civil társadalomban megfogalmazott elvárást.

Egyértelművé vált, hogy mindenki azt várja a leendő tanácsosoktól, hogy egyfajta „közvetítő” szerepet töltsenek be: tegyék hozzáférhetővé azokat az információkat, amelyekhez hozzájutnak, adott kérdésekben kérjék a szakmai kérdésekben más civil szervezetek véleményét, lobbizzanak más tanácsosoknál és az EU intézmények döntéshozóinál.

A köztes helyzetben álló személy tehát akkor tud megfelelni ezeknek az elvárásoknak, ha segít az információáramlásban, jól kommunikál, tapasztalattal rendelkezik a lobbizásban, mégsem elkötelezett a politikai pártok egyikének sem - fogalmazták meg a résztvevők. Magas elvárások, de az eredményes tanácsos a szektornak és a kormányzatnak is hasznos lenne. Több szekcióban is hasonló következtetésre jutottak ennek kapcsán: a szektor EU szintű érdekérvényestő képessége is azon múlik, mennyire hatékonyak a helyi és szakmai civil együttműködések.

Természetesen felmerült a „ki fizeti a révészt” kérdése. A tanácsosok nem az EU-tól, hanem az őket delegáló szervezettől kapnak fizetést, illetve lehetnek nyugdíjas szakemberek. Az egyik javaslat szerint a kormánynak - a hazai helyzet ismeretében - támogatnia kellene a delegáló szervezetet, hogy a hátteret biztosítsa.

A konferenciát összegző plenáris ülésen konkrét javaslatként hangzott el, hogy sokat segíthetne a szektor uniós érdekérvényestésében, ha megalakulna az EGSZB mintájára egy háromoldalú fórum a munkaadói, munkavállalói és civil oldal részvételével. A hozzászólók mind támogatásukról biztosították az elképzelést. Ennek nyomán a NOSZA program összefogást kezdeményez majd a civil szervezetek között, hogy az első és második csoportban és a kormányzatnál is támogatókra nyerjen az elképzelés.

A tanácskozás résztvevői által megfogalmazott elvárásoknak és célkitűzéseknek nem lesz könnyű megfelelni, de a jelenlévők el fogják várni, hogy a legközelebbi ilyen találkozón a hazánkat az EGSZB-ben képviselő tanácsosok egy év múlva elmondják: mit tudtak tenni és mi az, amit célkitűzéseikből nem sikerült teljesíteniük.

Mi ott leszünk, és elmondjuk Önnek.