3. § (1) A támogatás abban az esetben biztosítható a félnek, ha

a) olyan jogvitában érintett, amellyel kapcsolatban a későbbiekben per lefolytatására kerülhet sor és a fél eljárási jogainak, kötelességeinek megismeréséhez jogi tanácsadásra vagy a későbbi perbeli jognyilatkozat megtétele érdekében beadvány készítésére van szükség,

b) peren kívül is lezárható jogvitában érintett és e felet a jogvita peren kívüli lezárásának lehetőségeiről indokolt tájékoztatni vagy részére olyan iratot készíteni, amely a jogvita lezárását szolgálja,

c) jogvita lezárását szolgáló peren kívüli közvetítésben vesz részt, és a közvetítést lezáró megállapodás aláírását megelőzően szükséges részére a jogi tanácsadás,

d) mindennapi megélhetését közvetlenül érintő kérdésben (így különösen lakhatással, munkajoggal összefüggő kérdések, közüzemi szolgáltatások igénybe vétele) szükséges a jogról való tájékoztatás,

e) kötelezettséget keletkeztető közigazgatási eljárásban vesz részt, és a fél eljárási jogainak, kötelességeinek megismeréséhez jogi tanácsadásra vagy jognyilatkozat megtétele érdekében beadvány készítésére van szükség,

f) részére abban a kérdésben szükséges jogi tanácsadás, hogy jogainak védelme érdekében mely hatóságnál milyen típusú eljárást kell indítania, illetve ilyen eljárás kezdeményezése érdekében beadvány készítésére van szükség,

g) bűncselekmény sértettje, és a feljelentés megtételéhez, büntetőeljárásbeli jogainak megismeréséhez vagy a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti eljárás megindításához van szüksége jogi tanácsadásra vagy beadvány készítésére,

h) büntetőügyben tanúként megidézésre került és a tanúzási kötelezettség mibenlétéről, illetve teljesítéséről van szüksége jogi tanácsadásra,

i) polgári vagy büntetőeljárásban rendkívüli jogorvoslati kérelem elkészítéséhez kér segítséget.

(2) Magyarországi lakóhellyel rendelkező személy ügyében jogi tanácsadásra akkor is sor kerülhet, ha az érintett bírósági vagy hatósági eljárás külföldön van folyamatban.

(3) Nem lehet támogatást nyújtani

a) szerződés készítésére, kivéve ha a szerződést kötő felek közösen kérik a támogatást, és valamennyiük vonatkozásában fennállnak annak a feltételei,

b) jogi tanácsadásra a következő területeken:

1. pénzintézet által folyósított kölcsön felvételének feltételei,

2. olyan jogügylet tárgyában, amelyben a jognyilatkozatot csak ügyvéd által ellenjegyzett okiratba vagy közjegyzői okiratba foglaltan lehet tenni, kivéve, ha a jogügylet a fél és családja lakhatását szolgáló ingatlan elidegenítése vagy megterhelése,

c) alkotmányjogi panasszal kapcsolatban,

d) a magánszemély vállalkozási jellegű tevékenységével kapcsolatos ügyben,

e) társadalmi szervezet létrehozásával és működésével kapcsolatos ügyben,

f) vámügyekkel kapcsolatban.

4. § (1) Támogatásban részesíthető a fél, ha:

a) magyar állampolgár;

b) Magyarország területén bejelentett lakóhellyel rendelkező vagy menekültügyi eljárásban részt vevő külföldi személy;

c) nem magyar állampolgár az államának a Magyar Köztársasággal kötött nemzetközi megállapodása vagy viszonosság alapján;

d) az Európai Unió tagállamának állampolgára;

e) az Európai Unión kívüli államnak az Európai Unió tagállamában jogszerűen tartózkodó állampolgára.

(2) A viszonosság fennállása tekintetében az igazságügy-miniszter nyilatkozata irányadó.

(3) E törvénynek az Európai Unió tagállamaira vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók Dániára.

5. § (1) A jogi szolgáltatás díját a fél helyett az állam viseli, ha a fél rendelkezésre álló havi nettó jövedelme (munkabére, nyugdíja, egyéb rendszeres pénzbeli juttatása), nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét (a továbbiakban: nyugdíjminimum), vagyona pedig - a 9. §-ban foglaltak figyelembe vételével - nincs.

(2) Jövedelmi és vagyoni helyzetére tekintet nélkül rászorultnak tekintendő az a fél, aki

a) rendszeres szociális segélyben részesül,

b) közgyógyellátásban részesül vagy egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát állapították meg, vagy

c) átmeneti szállást igénybe vevő hajléktalan személy.

6. § (1) A jogi szolgáltatás díját a fél helyett az állam előlegezi, ha a fél rendelkezésre álló havi nettó jövedelme nem haladja meg a teljes munkaidőben történő foglalkoztatás alapján járó munkabér mindenkori legkisebb összegét (minimálbér), és vagyona - a 9. §-ban foglaltak figyelembe vételével - nincs.

7. § (1) A rendelkezésre álló jövedelem számításánál a havi jövedelembe be kell számítani a féllel egy háztartásban élő személy jövedelmét is - kivéve, ha ellenérdekű személy a féllel fennálló jogvitában, vagy államigazgatási eljárásban -, és ezt az összeget kell elosztani a féllel egy háztartásban élő személyek számával.

(2) A rendelkezésre álló jövedelem megállapításánál az (1) bekezdés alapján kiszámított összegből le kell vonni

a) jogszabály alapján a fél által fizetendő tartásdíj vagy járadék összegét, és

b) lakás vásárlásához, felújításához, építéséhez pénzintézet (munkáltató) által folyósított hitel havi törlesztő-részletének a félre eső összegét, ha a lakás a hitel felvételekor megfelelt a méltányolható lakásigény külön jogszabályban meghatározott feltételeinek.

8. § (1) A rászorultságot akkor is meg kell állapítani, ha a fél rendelkezésre álló jövedelme az 5. vagy a 6. §-ban megállapított összeghatárt meghaladja, de a fél

a) a jogi szolgáltatás igénybe vételét lehetetlenné tévő mértékben akadályoztatva van a jövedelmével való rendelkezési joga gyakorlásában,

b) számára a jogi szolgáltatás igénybevétele egyéb személyes körülményeire - így különösen fogyatékosságára, illetve a lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye államának magas megélhetési költségeire - tekintettel még ilyen összegű jövedelem mellett is lehetetlen, vagy

c) a jövedelmét a jogi szolgáltatás igénybevételétől eltérő más célra kell fordítania és ennek elmaradása a fél vagy a vele egy háztartásban élők életét, testi épségét, egészségét, vagy megélhetését közvetlenül veszélyeztetné.

(3) Nem lehet a rászorultságot megállapítani, ha a félnek a támogatás iránti kérelem előterjesztését megelőző évben elért nettó átlagkeresete legalább 30 százalékkal meghaladja a rászorultsághoz vizsgált, levonások [7. § (2) bek.] nélküli havi nettó jövedelmét.

9. § (1) Nem lehet a rászorultságot megállapítani akkor, ha a fél rendelkezésre álló jövedelme nem haladja meg az 5. vagy a 6. §-ban megállapított összeghatárt, de a fél olyan vagyonnal rendelkezik, amelynek felhasználásával (értékesítésével, megterhelésével, stb.) a jogi szolgáltatás igénybe vételének költségeit fedezni tudná. E szabály alkalmazásában nem vehető figyelembe az a vagyontárgy, amelynek felhasználásával járó veszteség nem áll arányban a jogi szolgáltatás igénybevétele folytán elérhető előnyökkel.

(2) Nem lehet az (1) bekezdésben meghatározott vagyonnak tekinteni különösen

a) a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakat,

b) a fél olyan ingatlanát, amely saját és az általa eltartottak lakhatását szolgálja,

c) a mozgáskorlátozott személy gépjárművét és azt a gépjárművet, amely nélkül a fél foglakozásának gyakorlása lehetetlenné válik, és

d) azokat a vagyontárgyakat, amelyek az 5. és 6. §-ban meghatározott mértékű jövedelem megszerzéséhez szükségesek.

10. § (1) Nem lehet támogatást nyújtani, ha a szükséges támogatást az ügyben a fél korábban már megkapta, vagy ha a fél ügyében eljáró közigazgatási szerv a fél beadványának elkészítésében segítséget nyújtott. Ha a fél a tanúzási kötelezettség teljesítéséről a kérelem előterjesztésétől számított 2 éven belül részesült jogi tanácsadásban, részére ugyanilyen típusú támogatás nem engedélyezhető.

(2) Nem részesíthető a fél támogatásban, ha

a) valamely, korábban nyújtott támogatást valótlan adatok szolgáltatása miatt megvontak tőle, a megvonás időpontjától számított 2 évig,

b) a fél a korábban igénybevett jogi szolgáltatás díját - bár arra köteles lett volna - nem térítette vissza az államnak, vagy

c) a támogatás iránti kérelmében foglaltak ellenőrzésére irányuló vizsgálat elvégzését akadályozza.

(3) A (2) bekezdés b) pontjában foglalt esetben a fél kivételesen részesíthető támogatásban, ha igazolja, hogy a jövedelmi és vagyoni helyzete, egyéb személyes körülményei olyan fokban romlottak meg, hogy önhibáján kívül nem képes a jogi szolgáltatás díjának visszatérítésére.

II. FEJEZET

TÁMOGATÁSOK A POLGÁRI ELJÁRÁSOKBAN

11. § (1) Az állam a jogi segítségnyújtás keretében a törvényben meghatározott polgári peres és nemperes eljárásokban (a továbbiakban együtt: per) a felperes, az alperes, a beavatkozó (perbehívott), a kérelmező és a kérelmezett fél részére a következő támogatásokat nyújtja:

a) teljes vagy részleges költségmentesség,

b) teljes vagy részleges költségfeljegyzési jog,

c) pártfogó ügyvédi képviselet (a továbbiakban e Fejezetben együtt: támogatás).

(2) A költségmentesség, a költségfeljegyzési jog és a pártfogó ügyvédi képviselet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben (a továbbiakban: Pp.) meghatározott kedvezményeket jelenti a fél számára.

12. § (1) A támogatásra a 4. § (1) bekezdésének a)-e) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő fél jogosult.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek teljesülésétől függetlenül támogatásban részesíthető

a) a menekültügyi eljárásban hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt kérelmet benyújtó személy;

b) külföldi fél [4. § (1) bek. b)-e) pont] olyan perekben, amelyekben a felet rászorultságára tekintet nélkül illeti meg a költségfeljegyzési jog.

(3) Az 14. § (3) bekezdésében foglaltak szerint támogatásban részesíthető a közhasznú, vagy kiemelkedően közhasznú szervezet és a munkavállalói érdekképviseleti szervezet.

13. § Költségmentességre az 5. és 7-9. §-okban meghatározott feltételeknek megfelelő fél jogosult.

14. § (1) Költségfeljegyzési jogra a 6. és 7-9. §-okban meghatározott feltételeknek megfelelő fél jogosult.

(2) A fél a jövedelmi, vagyoni helyzetére tekintet nélkül jogosult költségfeljegyzési jogra (tárgyi költségfeljegyzési jog) a következő perekben:

a) az apasági és a származás megállapítása iránti egyéb per;

b) a szülői felügyelet megszüntetése vagy visszaállítása iránti per;

c) a gondnokság alá helyezés és a gondnokság alá helyezés megszüntetése iránti per;

d) a gyermek elhelyezésével és átadásával kapcsolatos per;

e) a törvényen alapuló tartással kapcsolatos per, ideértve a tartásdíjnak a kötelezett járandóságait folyósító szervtől vagy más személytől való behajtása, a tartásdíj megszüntetése vagy összegének megváltoztatása, továbbá a tartásdíjra irányuló végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti pert is;

f) a munkaviszonnyal, a közszolgálati és a közalkalmazotti jogviszonnyal, más szolgálati viszonnyal, valamint a szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött munkaviszony jellegű jogviszonnyal kapcsolatos per (a továbbiakban: munkaügyi per), kivéve azokat a munkaügyi pereket, amelyekben a feleket tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg;

g) a bányakár megtérítése iránti per;

h) bűncselekménnyel a személy életében, testi épségében vagy egészségében okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítése,

i) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 21. §-ának (2) bekezdésében és X. Fejezetében szabályozott eljárások,

j) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényben szabályozott nyugellátás és hozzátartozói nyugellátás iránti igény érvényesítésével kapcsolatos eljárás,

k) az egészségbiztosítási ellátások iránti igények érvényesítésével kapcsolatos eljárás.

(3) A közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú szervezet és a munkavállalói érdekképviseleti szervezet vagyoni helyzetétől függetlenül költségfeljegyzési jogra rászorultnak tekintendő az általa közérdekből, külön jogszabály felhatalmazása alapján indított perben.

15. § A pártfogó ügyvédi képviselet joga azt a költségmentességben vagy költségfeljegyzési jogban részesült személyt illeti meg,

a) aki jogban járatlansága és az ügy bonyolultsága folytán személyesen eljárva nem lenne képes a perben érdekeit eredményesen képviselni, eljárási jogait hatékonyan gyakorolni, vagy

b) akinek a perében a jogi képviselet kötelező.

16. § A feltételek teljesítése esetén sem lehet támogatást nyújtani, ha

a) a fél pereskedése rosszhiszeműnek vagy már előre teljesen eredménytelennek látszik,

b) mint engedményes lép fel, és valószínűnek mutatkozik, hogy az engedményezés a támogatás igénybe vételével történő perlés lehetővé tételét célozta,

c) az eljárás előzetes bizonyítás lefolytatására irányul,

d) a per a fél gazdálkodó tevékenységével vagy társadalmi szervezet alapításával kapcsolatos,

e) az ügyben a perlés (jogi képviselet) költségeit vagy ténylegesen a jogi képviseletet a fél más állami támogatási rendszerben biztosított támogatásként megkapta,

f) a 10. § (2) bekezdésében szabályozott esetekben, kivéve, ha lehetőség van a 10. § (3) bekezdésben foglaltak alkalmazására, vagy

g) azt törvény egyéb okból kizárja.

III. FEJEZET

TÁMOGATÁSOK A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN

17. § (1) Az állam a jogi segítségnyújtás keretében büntetőeljárásokban a 18-20. §-ban foglalt feltételek fennállása esetén a következő támogatásokat nyújtja:

a) személyes költségmentesség a pótmagánvádló részére [a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 343. § (3) bek.],

b) pártfogó ügyvédi képviselet a sértett, a magánvádló, a magánfél, és az egyéb érdekeltek [Be. 57. § (3) bek.], valamint a pótmagánvádló [Be. 343. § (3) bek.] részére (a továbbiakban e Fejezetben együtt: támogatás).

(2) A személyes költségmentesség és a pártfogó ügyvédi képviselet tartalmát a Be. határozza meg.

18. § A sértett, a magánvádló, a magánfél, az egyéb érdekelt részére a pártfogó ügyvédi képviselet; a pótmagánvádló részére a személyes költségmentesség és a pártfogó ügyvédi képviselet az e törvényben foglalt egyéb feltételek teljesítése esetén az állampolgárságára tekintet nélkül engedélyezhető.

19. § (1) A támogatásra a sértett, a magánvádló, a magánfél, az egyéb érdekelt és a pótmagánvádló akkor tekintendő rászorultnak, ha jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján megfelel a 5. és a 7-9. §-okban foglalt feltételeknek; nem részesíthető azonban támogatásban, ha a 16. § e) és f) pontjában foglaltak fennállnak.

(2) A kiskorú sértett és magánfél a jövedelmi és vagyoni viszonyaira tekintet nélkül jogosult a támogatásra; nem részesíthető azonban támogatásban, ha a 16. § e) pontjában foglaltak fennállnak.

20. § (1) A pártfogó ügyvédi képviselet joga azt a 19. § szerint rászorult sértettet, magánvádlót, magánfelet és egyéb érdekeltet illeti meg, aki az ügy bonyolultsága, jogban járatlansága vagy egyéb személyes körülményei folytán képtelen személyesen eljárva a jogainak hatékony érvényesítésére.

(2) A pártfogó ügyvédi képviseletre jogosultság az (1) bekezdésben foglalt körülmények mérlegelése nélkül megilleti

a) a kiskorú sértettet és magánfelet,

b) a költségmentességben részesült, jogi szakvizsgával nem rendelkező pótmagánvádlót.

21. § Az e törvényben meghatározott támogatások (a továbbiakban e Fejezetben együtt: támogatás) engedélyezése iránti kérelmet az Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálatának a fél lakóhelye szerint illetékes megyei hivatala (a továbbiakban: megyei hivatal) bírálja el.

22. § (1) A félnek a kérelmet egy példányban, az erre a célra rendszeresített nyomtatvány kitöltésével kell benyújtania, amelyben meg kell jelölni a következő adatokat:

a) a támogatásra való jogosultság megállapításához szükséges adatok (név, születési időpont, anyja neve, lakóhelye; foglalkozására, jövedelmére és vagyonára vonatkozó adatok; a vele egy háztartásban élő személyek ezen adatai),

b) azt, hogy az ügyben korábban vett-e már igénybe támogatást (vagy kapott arra engedélyt), és

c) azt, hogy korábban igénybe vett támogatásokkal kapcsolatban terheli-e őt az állam felé fizetési kötelezettség.

(2) A kérelem előterjesztése illeték- és díjfizetési kötelezettséggel nem jár.

23. § (1) A megyei hivatal a kérelemről - ha a támogatás igénybevételének feltételei annak alapján megállapíthatók - a kérelem személyesen történő benyújtásakor azonnal, az írásban benyújtott kérelem alapján pedig 15 napon belül határozattal dönt. A kérelem elutasításáról szóló határozatot indokolással kell ellátni.

(2) Ha a kérelem hiányos, a megyei hivatal a hiányok rövid határidővel történő pótlására hívja fel a felet.

24. § A fél a támogatás engedélyezése során vizsgált adataiban bekövetkezett változásokat köteles a megyei hivatalnak 8 napon belül bejelenteni.

25. § (1) A megyei hivatal a kérelem elbírálásakor és a támogatás engedélyezésének felülvizsgálatakor a felet és a jogvitában érdekelt ellenfelét is meghallgathatja, a támogatás igénybevételének feltételeire vonatkozó adatokat nyilvántartó hatóságokat a közölt adatok valódiságának ellenőrzése érdekében megkeresheti vagy a kérelemben megjelölt adatok valódiságát a fél lakásán vagy tartózkodási helyéül szolgáló ingatlanban személyesen is megvizsgálhatja.

(2) A meghallgatásról és a vizsgálatról jegyzőkönyvet kell készíteni.

26. § A határozatot a jelenlévő félnek át kell adni, egyébként részére postai úton kézbesíteni kell.

27. § (1) A felülvizsgálat során a megyei hivatal elrendelheti a támogatás engedélyezéséhez szükséges igazolások ismételt csatolását, és egyéb bizonyítást folytathat le.

(2) A megyei hivatal a támogatást megvonja és a támogatás összegének visszatérítésére kötelezi a felet, ha

a) a felülvizsgálat során - felhívás ellenére - nem nyilatkozik a támogatás engedélyezéséhez szükséges adatairól, vagy nem csatolja a felhívásban megjelölt igazolásokat,

b) a támogatás igénybevételének feltételei a kérelem előterjesztésekor sem álltak fenn és a fél a támogatás iránti kérelmében valótlan adatot szolgáltatott,

c) a 10. § (2) bekezdésében meghatározott kizáró ok áll fenn.

28. § (1) A támogatásról, a támogatás engedélyezésének, felülvizsgálatának, megvonásának, és visszatérítésének a feltételeiről, a jogi segítők személyéről és elérhetőségükről a megyei hivatal a hozzá forduló ügyfelet illeték- és díjmentesen tájékoztatja, részére a támogatás engedélyezése iránti kérelemhez szükséges nyomtatványokat rendelkezésre bocsátja és kitöltésükben segítséget nyújt.

(2) A megyei hivatal a hozzá forduló ügyfelet a jövedelmi és vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül, illeték- és díjmentesen tájékoztatja arról, hogy a kérelmének elbírálása melyik bíróság vagy hatóság feladatkörébe tartozik, az eljárás megindítása és lefolytatása milyen költségekkel jár számára, továbbá rövid tájékoztatást ad az egyszerű megítélésű ügyekben felmerült jogi kérdésekben.

29. § (1) A fél a határozat ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül az Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hivatalához (a továbbiakban: országos hivatal) címzett fellebbezést nyújthat be, ha a megyei hivatal:

a) a támogatás engedélyezésére irányuló kérelmét elutasítja,

b) a kérelmétől eltérően engedélyez számára támogatást (ideértve azt is, ha a fél részére kérelmétől eltérően illetékfeljegyzési jogot engedélyeznek), vagy

c) a támogatást megvonja.

(2) A fellebbezést a megyei hivatalhoz kell benyújtani, amely annak saját hatáskörben helyt adhat, egyébként az iratokkal együtt három napon belül felterjeszti azt az országos hivatalhoz.

30. § (1) Az országos hivatal az elsőfokú határozatot helyben hagyja, ha pedig helyt ad a fellebbezésnek, a határozatot megváltoztatja, vagy - ha a rendelkezésre álló adatok nem elégségesek a döntéshez - a hiányok megjelölésével új eljárás lefolytatására kötelezi a megyei hivatalt.

(2) A fellebbezés eredményeképpen hozott határozatot indokolással kell ellátni.

31. § A megyei hivatal megismételt eljárására az első fokú eljárásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

32. § (1) A másodfokon jogerőre emelkedett határozat felülvizsgálatát a fél a kézhezvételtől számított 30 napon belül kérheti a bíróságtól. A bíróság a kérelemről nemperes eljárásban határoz, eljárására - ha az eljárás nemperes jellegéből más nem következik - a Pp. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A bíróság az ügyben a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül határoz, a jogszabálysértő határozatot megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi és szükség esetén új eljárás lefolytatását rendeli el. A bíróság a megyei és az országos hivatal mérlegelését felülvizsgálhatja, a határozat meghozatala során - a támogatások engedélyezésére előírt mérlegelési szempontok szerint - méltányosságot is gyakorolhat.

(2) A felülvizsgálat iránti kérelmet az országos hivatalhoz kell benyújtani, amely azt az iratokkal együtt továbbítja a bíróságnak.

33. § (1) A megyei hivatal a támogatás igénybe vételéről - a támogatás iránti kérelmek elbírálása és a visszatérítési kötelezettség teljesítésének ellenőrzése érdekében - nyilvántartást vezet.

(2) A megyei hivatalok által vezetett nyilvántartás országos adatbázist alkot.

34. § (1) A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:

a) a fél nevét, születési időpontját, anyja nevét, és lakóhelyét,

b) a kérelem elbírálására vonatkozó következő adatokat:

1. a határozat tartalma (engedélyezés, elutasítás),

2. a határozathozatal időpontja,

3. a jogorvoslati kérelem elbírálása, jogerőre emelkedés időpontja,

4. a megismételt eljárás adatai (1-6. pontok szerint),

5. a támogatás formája

6. a támogatás felülvizsgálatára vonatkozó adatok.

35. § (1) A megyei hivatal a nyilvántartásban rögzített adatokat a támogatás iránti kérelem előterjesztéstől számított 10 évig tartja nyilván és kezeli, továbbá köteles azokat megvédeni a jogosultatlan hozzáférés, nyilvánosságra hozás vagy jogszabályellenes felhasználás ellen.

(2) A megyei hivatal a nyilvántartás adataiból megkeresésre tájékoztatást ad a büntető- vagy polgári ügyben eljáró bíróság, a büntetőügyben eljáró ügyész vagy nyomozó hatóság, a bírósági és közigazgatási végrehajtást foganatosító hatóság részére, valamint a 43. § (3) bekezdésében foglalt esetben a jogi segítő számára.

36. § Ha a félnek a támogatást vissza kell térítenie, erre az a megyei hivatal kötelezi határozattal, amelyik a támogatást engedélyezte, és a tartozását a jogerős határozat alapján nyilvántartja.

37. § A visszatérítési kötelezettség elmulasztása esetén a megyei hivatal - a fél kérelmére, indokolt esetben - egy alkalommal legfeljebb hat hónapra terjedő halasztást vagy részletfizetést adhat a teljesítésre, kivéve, ha a visszatérítésre a 27. § (2) bekezdésében foglaltak alapján kerül sor.

38. § (1) Ha a fél a 37. § alapján megállapított fizetési feltételeket sem teljesíti, a megyei hivatal írásban felszólítja arra, hogy a hátralékot egy összegben 30 napon belül fizesse meg.

(2) A támogatást az Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) „Jogi segítségnyújtás” elnevezésű fejezeti kezelésű célelőirányzatának (a továbbiakban: célelőirányzat) javára kell megfizetni.

(3) A vissza nem térített támogatás adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül, a teljesítés elmulasztása esetén a megyei hivatal megkeresi a tartozás összegének behajtására hatáskörrel rendelkező szervet.

39. § A megyei és az országos hivatal eljárására az e törvényben nem szabályozott kérdésekben az államigazgatási eljárás szabályait kell alkalmazni.

V. FEJEZET

A PEREN KÍVÜLI TÁMOGATÁSOKRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

40. § A félnek a támogatásra irányuló kérelmében meg kell jelölnie a kért támogatást (jogi tanácsadás, okirat szerkesztés), de legalább annak rövid leírását, hogy milyen ügyben, kérdésben kér jogi segítséget.

41. § A kérelemnek helyt adó határozat tartalmazza:

a) a kérelem alapjául szolgáló ügy, vita megjelölését,

b) a jogi szolgáltatás tárgyát, célját,

c) a támogatott jogi szolgáltatás formáját és azt, hogy az állam a jogi segítő jogi szolgáltatás nyújtására fordított idejének figyelembe vételével hány óra díját téríti vagy előlegezi meg a fél helyett,

d) a jogi szolgáltatás igénybe vételének határidejét,

e) a támogatás összegének állam részére történő visszatérítésére való kötelezést, ha a fél helyett az állam a jogi szolgáltatás díját csak előlegezi.

42. § (1) A fél a támogatott jogi szolgáltatás igénybevételét a támogatás engedélyezéséről szóló határozatban foglalt határidőn belül kezdheti meg. E határidő 1 hónaptól 3 hónapig terjedhet.

43. § (1) Ha a jogi szolgáltatás legfeljebb két óra időtartamú, vagy a félnek a legfeljebb négy óra időtartamban nyújtott jogi szolgáltatást haladéktalanul igénybe kell vennie, a fél a jogi szolgáltatás igénybe vétele érdekében közvetlenül a jogi segítőhöz fordulhat (jogi szolgáltatás igénybevétele a támogatás utólagos engedélyezésével).

(2) A félnek a jogi szolgáltatás igénybe vétele érdekében a támogatás engedélyezésére vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia, és a támogatás igénybevételének feltételeit igazoló okiratokat a jogi segítőnek át kell adnia. Ha a jogi segítő a támogatás igénybevételének feltételeit igazoló okiratok és a fél nyilatkozata alapján a feltételeket biztosítottnak látja, a fél részére a 3. §-ban meghatározott jogi szolgáltatást nyújtja.

(3) A jogi segítő a támogatás kizártságának megállapítása érdekében a megyei hivataltól rövid úton tájékoztatást kérhet arról, hogy a fél az ügyben részesült-e már támogatásban, azt tőle megvonták-e, vagy a részére korábban nyújtott támogatás összegét visszatérítette-e.

(4) Ha a jogi szolgáltatás e §-ban foglalt módon történő igénybe vételének nincs helye, vagy a jogi segítő a bemutatott okiratok és a fél előadása alapján nem látja biztosítottnak a támogatás igénybevételének feltételeit, a felet tájékoztatja arról, hogy a jogi szolgáltatást csak a megyei hivatal támogatást engedélyező határozata alapján veheti igénybe.

44. § (1) Ha a jogi szolgáltatás igénybevételét a megyei hivatal utólag támogatásként engedélyezi, az erről szóló határozatban megállapítja a jogi segítő díjának összegét is.

(2) A támogatás iránti kérelem elutasítása esetén is részesül a jogi segítő díjazásban - a határozatban foglalt összegben -, ha a beadvány készítésének elmaradása azzal a következménnyel járt volna, hogy a fél valamely jognyilatkozat megtételére előírt határidőt elmulasztja. Ilyen esetben a felet a megyei hivatal határozattal kötelezi a jogi segítő részére megfizetett díj megtérítésére.

45. § A jogi segítő a jogi szolgáltatás nyújtását követően a támogatás igénybevétele feltételeinek utólagos vizsgálata érdekében megküldi a megyei hivatalnak a fél által részére átadott okiratokat, amelyeket a hivatal a támogatás engedélyezése iránti kérelemként kezel. A megyei hivatal a támogatás engedélyezéséről szóló határozatát a jogi segítőnek is megküldi, aki a kérelem elutasításáról szóló határozat ellen jogorvoslattal élhet (29-32. §).

46. § Ha a támogatást engedélyező határozatban foglalt időtartam lejárt, a jogi segítő tájékoztatja a felet, hogy ezt követően csak a megyei hivatal további időtartamot engedélyező határozata alapján járhat el a fél ügyében, vagy ha ennek feltételei fennállnak, a támogatás utólagos engedélyezésére vonatkozó szabályok szerint nyújt jogi szolgáltatást (43-45. §).

47. § A támogatásról, a támogatás engedélyezésének, felülvizsgálatának, megvonásának és visszatérítésének a feltételeiről a jogi segítő a hozzá jogi szolgáltatás igénybe vétele érdekében vagy tájékoztatásért forduló felet tájékoztatja, részére a támogatás engedélyezése iránti kérelemhez szükséges nyomtatványokat rendelkezésre bocsátja és kitöltésükben segítséget nyújt. E tevékenységéért a jogi segítő díjat nem számíthat fel.

48. § (1) A megyei hivatal a támogatás igénybevétele feltételeinek fennállását annak jogerős engedélyezésétől számított 1 éven belül bármikor felülvizsgálhatja.

49. § (1) A jogi segítő részére a jogi szolgáltatás díját a célelőirányzat terhére kell megfizetni. A célelőirányzat csak a díj összegének megfizetésére használható fel.

(2) A célelőirányzat terhére történő kifizetések célelőirányzat-módosítás nélkül teljesíthető kiadások.

50. § (1) Ha a jogi szolgáltatás igénybe vétele a támogatást engedélyező határozat alapján, annak meghozatalát követően történik, a jogi szolgáltatás nyújtásáról a jogi segítő a külön jogszabályban foglalt módon értesíti a megyei hivatalt, amely intézkedik a díj megfizetése iránt.

(2) Ha a jogi szolgáltatás igénybe vétele a támogatás feltételeinek utólagos vizsgálata mellett történik, a jogi segítő a támogatás feltételeit igazoló okiratok megküldésével együtt a jogi szolgáltatás nyújtásáról szóló, és a kifizetéshez szükséges dokumentumokat is megküldi a megyei hivatal részére. A megyei hivatal a támogatás engedélyezésével együtt, a jogerős határozatban foglaltak alapján intézkedik a díj megfizetése iránt.

51. § A megyei hivatal a tárgyhónapban hozott, a kifizetést lehetővé tévő határozatok alapján a tárgyhót követő hónap 10. napjáig küldi meg a minisztériumnak a célelőirányzat terhére teljesítendő kiadások listáját, amely alapján a minisztérium gondoskodik a díjak átutalásáról.

VI. FEJEZET

A POLGÁRI ELJÁRÁSOKBAN NYÚJTOTT TÁMOGATÁSOKRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

52. § (1) A polgári eljárásban biztosított támogatás engedélyezését a fél a tárgyalás berekesztéséig vagy a nemperes eljárás befejezéséig kérheti. A részleges költségmentesség vagy költségfeljegyzési jog mértékének megváltoztatása iránt a fél a per folyamán is előterjeszthet kérelmet, ha a bíróság olyan összegű költség előlegezésére kötelezi, amely a perrel kapcsolatban addig felmerült költségekhez képest a per költségeit jelentősen megemeli.

(2) A költségmentesség és a költségfeljegyzési jog, továbbá az illetékmentesség és az illetékfeljegyzési jog hatálya - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a kérelem előterjesztésétől kezdve a per egész tartamára, valamint - a törvényben foglalt eltérésekkel - a végrehajtási eljárásra is kiterjed.

(3) Ha a fél a költségmentesség vagy költségfeljegyzési jog engedélyezését az eljárás megindítását követően kéri, annak hatálya - ha törvény eltérően nem rendelkezik - nem terjed ki az eljárásnak az engedélyezés előtti szakaszára. Ha a fél a per során ismeretlen helyen tartózkodott, a részére engedélyezett költségmentesség hatálya visszahat az eljárás megindítására.

53. § A kérelemben a félnek meg kell jelölnie

a) a kért támogatást (költségmentesség, költségfeljegyzési jog),

b) a pert lefolytató bíróságot és annak a pernek a tárgyát és az ügyszámát, amelynek lefolytatásához a támogatást kéri; vagy ha a per még nem indult meg, az ellenfél nevét, lakóhelyét (székhelyét), a jogvita tárgyát és az eljárás lefolytatására illetékes bíróságot.

54. § (1) A támogatást engedélyező határozatnak tartalmaznia kell

a) a perre vonatkozó adatokat (bíróság, - ha ismert - az ügyszám, felek neve, címe, a per tárgya);

b) azt, hogy a fél költségmentességben részesül, vagy költségfeljegyzési jogra jogosult, illetve - ha ennek a 15. §-ban foglalt feltételei fennállnak - megilleti-e a pártfogó ügyvédi képviselet joga;

c) azt, hogy a fél a támogatásra mely időponttól szerzett jogosultságot;

d) a költségmentesség, illetve a költségfeljegyzési jog teljes vagy részleges jellegét; ha részleges, az milyen költségekre vagy a költségek mely hányadára vonatkozik.

(2) A megyei hivatal a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog teljes vagy részleges jellegéről, és a részlegesség mértékéről mérlegelési jogkörében dönt, annak során az ügy tárgyi súlyát, bonyolultságát és a fél rendelkezésre álló jövedelmét, valamint a fél által várhatóan előlegezendő költségek összegét mérlegeli.

(3) Ha a fél részére költségmentesség nem engedélyezhető, de jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján a költségfeljegyzési jog vagy illetékfeljegyzési jog engedélyezésének feltételei fennállnak, részére a megyei hivatal a kérelmétől eltérően, hivatalból költségfeljegyzési jogot, vagy illetékfeljegyzési jogot engedélyez. A határozatot indokolással kell ellátni. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a fél költségfeljegyzési jog engedélyezését kéri, de csak az illetékfeljegyzési jog feltételeinek felel meg.

55. § (1) A támogatás engedélyezéséről szóló jogerős határozatot (ideértve az illetékfeljegyzési jog engedélyezéséről szóló határozatot is) a megyei hivatal megküldi a kérelemben megjelölt bíróságnak.

(2) Ha a per ügyszáma csak a kérelem benyújtását követően válik ismertté, a fél köteles arról a megyei hivatalt értesíteni.

56. § (1) A megyei hivatal a támogatás feltételeinek fennállását felülvizsgálja

a) a per jogerős befejezéséig - az engedélyezés időpontjához képest - kétévente,

b) az eljárás bármely szakaszában - ideértve a felülvizsgálati kérelem (Pp. 270. §) elbírálását is -, ha adat merül fel arra nézve, hogy a feltételek már az engedélyezéskor sem álltak fenn, vagy utóbb megszűntek.

(2) A végrehajtható okirat kiállítása előtt a megyei hivatal felülvizsgálja a végrehajtást kérő fél részére korábban engedélyezett támogatást. Ebben az esetben a perindítást megelőzően vagy azzal egyidejűleg előterjesztett, támogatás engedélyezése iránti kérelem előterjesztésére és elbírálására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell eljárni.

57. § (1) Ha a támogatás megvonására a 27. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt okból kerül sor, a támogatás megvonásának kérdésében hozott határozat hatálya visszahat az eljárás megindítására. A megyei hivatal a határozatában felhívja a felet, hogy a határozat jogerőre emelkedését követő 8 napon belül

a) leletezés terhe mellett fizesse meg az illetéket,

b) végrehajtás terhe mellett fizesse meg az állam által előlegezett költségeket,

c) helyezze letétbe a perköltség-biztosítékot, ha ennek a Pp. 89. §-ában foglalt feltételei fennállnak.

(2) Ha a megyei hivatal a támogatást azért vonja meg, mert az engedélyezés feltételei utóbb szűntek meg, vagy eredetileg sem álltak fenn, de a támogatás engedélyezése nem az (1) bekezdésben meghatározott okra vezethető vissza, a fél a megvonás időpontjától kezdve köteles az esetleg felmerülő illetéket leróni, és az előlegezett költségeket megfizetni.

58. § (1) A tárgyi költségfeljegyzési jog engedélyezése iránt nem kell a kérelmet előterjeszteni, annak fennállásáról a bíróság hivatalból határoz. A megyei hivatal a bíróság tárgyi költségfeljegyzési jog fennállásáról szóló jogerős határozata alapján intézkedik a költségek előlegezéséről.

(2) A bíróság határozatának kézhezvételét követően a megyei hivatal felhívja a felet azon adatainak a közlésére, amelyeket a támogatás igénybevételéről szóló nyilvántartásba be kell jegyezni.

(3) A támogatás felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezések a tárgyi költségfeljegyzési jog esetében nem alkalmazhatók.

59. § (1) A támogatás nyilvántartása a következő adatokat is tartalmazza:

a) a bíróság megnevezése, a per ügyszáma, a felek neve és a per tárgya,

b) a per során a fél helyett előlegezett illeték és költség összege (költségjegyzék).

60. § (1) Ha a Magyarországon lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező fél az Európai Unió valamely tagállamának bírósága, egyéb hatósága előtt folyó polgári vagy kereskedelmi jogvitában kíván jogi segítségnyújtást igénybe venni, az erre irányuló kérelmét a lakóhelye szerint illetékes megyei hivatalban is előterjesztheti.

(2) A megyei hivatal az (1) bekezdés szerinti kérelmet - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - továbbítja az Európai Unió tagállamának illetékes hatóságához.

(3) A megyei hivatal elutasítja a kérelmet, ha azt nem az (1) bekezdésben meghatározott ügyben terjesztik elő. Az elutasító határozatot indokolással kell ellátni, a határozat ellen a támogatás iránti kérelmet elutasító határozatra vonatkozó szabályok szerint van helye jogorvoslatnak.

61. § (1) A támogatás engedélyezése alapján a fél helyett az állam által előlegezendő, perrel kapcsolatos költség előlegezéséről a külön jogszabályban foglaltak szerint a támogatás engedélyezésének ügyében első fokon eljárt megyei hivatal intézkedik a bíróság előlegezést kimondó határozata alapján.

(2) Ha a fél részére pártfogó ügyvédi képviseletet engedélyeztek, a fél képviseletét pártfogó ügyvédként elvállaló jogi segítő vagy a bíróság által kirendelt más ügyvéd (ügyvédi iroda) köteles nevéről, irodájának címéről és bankszámlaszámáról a megyei hivatalt 8 napon belül értesíteni.

62. § (1) A megyei hivatal pervesztessége arányában kötelezi a költségfeljegyzési jogban részesült pervesztes felet vagy a támogatásban részesült fél pernyertessége folytán a perköltség viselésére köteles perbeli ellenfelét a fél által meg nem fizetett illeték és a fél helyett a megyei hivatal által előlegezett költség visszatérítésére, ha a bíróság ennek kötelezettségét jogerős határozatában megállapította.

(2) A 37. §-ban foglalt halasztás vagy részletfizetés csak a fél részére engedélyezhető; a perbeli ellenfél a határozat jogerőre emelkedést követő 30 napon belül köteles a teljesítésre. Különös méltánylást érdemlő esetben a megyei hivatal a fél részére a 37. §-ban foglalt határidőnél hosszabb időtartamra is biztosíthat halasztást vagy részletfizetést.

(3) A határozat ellen a tartozás jogalapjára hivatkozással nem lehet jogorvoslattal élni.

(4) A teljesítés elmulasztása esetén a megyei hivatal - a szükséges eljárások megindítása érdekében - megkeresi az illetékhivatalt, illetve a tartozás összegének behajtására hatáskörrel rendelkező szervet.

VII. FEJEZET

A BÜNTETŐELJÁRÁSOKBAN NYÚJTOTT TÁMOGATÁSOKRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

63. § (1) A személyes költségmentesség és a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése a VI. Fejezetben foglalt szabályok megfelelő alkalmazásával történik.

(2) A támogatás iránti kérelmet a büntetőeljárás bármely szakaszában elő lehet terjeszteni a megyei hivatalhoz.

(3) A támogatás engedélyezése nem hat vissza a büntetőeljárás megindulására.

(4) A támogatás iránti kérelemben foglaltak ellenőrzése során a félen kívül a büntetőeljárásban szereplő egyéb személyek meghallgatására nem kerül sor.

(5) Ha a fél képviseletét pártfogó ügyvédként jogi segítő nem vállalja és ez - a határidőkre tekintettel - a jogainak a sérelmével járhat, a fél a határidő elmulasztása esetén erre hivatkozással a büntetőügyben igazolási kérelmet terjeszthet elő, a megyei hivatal pedig részére - kérelmére - pártfogó ügyvédként jogi segítőt vagy kivételesen a bíróság székhelyén működő ügyvédet vagy ügyvédi irodát rendel ki.”

VIII. FEJEZET

A JOGI SEGÍTŐ

64. § (1) A jogi segítő e törvény alapján peren kívüli jogi szolgáltatást nyújt és pártfogó ügyvédként jár el (e Fejezetben a továbbiakban együtt: jogi szolgáltatás). Jogi segítői tevékenységet az folytathat, aki az országos hivatal által vezetett jogi segítői névjegyzékben (a továbbiakban: névjegyzék) szerepel.

(2) A névjegyzék adatai nyilvánosak, azokat az országos hivatal a világhálón is közzéteszi.

65. § (1) A névjegyzék tartalmazza a jogi segítő

a) nevét (szervezet esetében képviselőjének nevét is),

b) irodájának, alirodájának címét, telefonszámát,

c) ügyvédi, közjegyzői kamarai tagságát,

d) közreműködési kötelezettségének terjedelmét

1. szakterületét vagy szakterületeit,

2. az általa havonta ellátni vállalt ügyek számát,

e) által megjelölt azt a nyelvet, amelyen a jogi szolgáltatás nyújtását vállalja,

f) azoknak az ügyeknek a számát, amelyekben a jogi segítő ténylegesen jogi szolgáltatást nyújtott.

(2) A jogi segítő a névjegyzékben szerepelő adataiban bekövetkezett változásokról az országos hivatalt 8 napon belül köteles értesíteni.

66. § (1) A névjegyzékbe felvételre kerül az országos hivatallal jogi segítői feladatok ellátására szolgáltatási szerződést kötő

a) jogvédelemmel foglalkozó társadalmi szervezet, alapítvány, kisebbségi önkormányzat, jogi oktatást végző egyetem (a továbbiakban e Fejezetben együtt: társadalmi szervezet),

b) ügyvéd, ügyvédi iroda és a tevékenységét Magyarországon állandó jelleggel végző európai közösségi jogász (a továbbiakban együtt: ügyvéd),

c) közjegyző.

(2) Társadalmi szervezet - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - akkor kérheti a felvételét a névjegyzékbe, ha rendelkezik az ügyfelek fogadására alkalmas helyiséggel és ügyvéddel olyan határozott idejű megbízási szerződést kötött, amely alapján az ügyvéd - legalább a szolgáltatási szerződés időtartama alatt - a nevében és megbízásából a jogi szolgáltatást nyújtja.

(3) Jogi oktatást végző egyetem (egyetem) akkor is kérheti felvételét a névjegyzékbe, ha nincs ügyvéd megbízottja, de jogi szakvizsgával vagy állam- és jogtudományi doktori fokozattal rendelkező egyetemi oktatója által vezetett, ügyfelek fogadására alkalmas helyiséggel rendelkező szervezeti egysége folytat jogvédő tevékenységet.

(4) Az ügyvéd és a közjegyző akkor kérheti felvételét a névjegyzékbe, ha tevékenységét, illetve szolgálatát nem szünetelteti, nem áll fegyelmi eljárás hatálya alatt és felelősségbiztosításának fennállását igazolja.

67. § (1) A szolgáltatási szerződésben a jogi segítő kötelezettséget vállal arra, hogy - a közreműködési kötelezettségének terjedelmén belül - a hozzá e törvény alapján forduló felek részére ingyenesen jogi szolgáltatást nyújt, amelyet csak e törvényben foglalt okból jogosult megtagadni.

(2) A szolgáltatási szerződésben az országos hivatal - a minisztérium nevében és helyett eljárva - kötelezettséget vállal arra, hogy a jogi segítő által nyújtott jogi szolgáltatások díját a jogi segítő részére a jogszabályban foglalt módon megfizeti. Az országos hivatalnak a 66. §-ban foglalt feltételeknek megfelelő személyekkel - erre irányuló kérelmükre - a szolgáltatási szerződést meg kell kötnie.

(3) A szolgáltatási szerződés három éves időtartamra köthető; módosítására akkor van lehetőség, ha a jogi segítő névjegyzékben szerepelő adataiban változás következett be, vagy ha szakterületét kívánja módosítani, illetve a havonta ellátni vállalt ügyek számát emelni.

68. § (1) Jogi segítőként a névjegyzékben szereplő ügyvéd és közjegyző, valamint a társadalmi szervezet megbízásából tevékenykedő ügyvéd olyan jogi szolgáltatások nyújtását végezheti, amely a tevékenységére vonatkozó jogszabályok alapján hatáskörébe tartozik, és e jogszabályok irányadóak a jogi szolgáltatás nyújtásáért fennálló szakmai, etikai, fegyelmi és anyagi felelősségére is.

(2) Pártfogó ügyvédi képviseletet polgári eljárásban a névjegyzékben szereplő ügyvéd és - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - társadalmi szervezet láthat el. A névjegyzékben szereplő társadalmi szervezet büntetőeljárásban akkor láthatja el a sértett pártfogó ügyvédi képviseletét, ha megfelel a Be. 58. §-ának (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek, egyéb személyek pártfogó ügyvédjeként büntetőeljárásban nem járhat el.

(3) Ha az egyetem a jogi segítői tevékenységének folytatására nem rendelkezik ügyvéd megbízottal, jogi segítői tevékenységére e törvény rendelkezései a következő eltérésekkel alkalmazandók:

a) csak peren kívüli segítségnyújtást végezhet,

b) az egyetemet terheli a polgári jogi felelősség a szakszerűtlen segítségnyújtásból eredő károk megtérítéséért,

c) a jogi szolgáltatás nyújtását a szervezeti egységet vezető oktató felügyelete mellett jogi szakvizsgával vagy állam- és jogtudományi doktori fokozattal rendelkező egyetemi oktató végezheti.

69. § (1) A jogi segítő szolgáltatási szerződésben megjelölt időtartamra vonatkozó közreműködési kötelezettsége vagy általános jellegű, vagy az általa megjelölt szakterületre, illetve az általa egy hónapra megjelölt számú ügyben történő jogi szolgáltatásra terjed ki.

(2) A jogi segítő a szakterületét a névjegyzékben a következők szerint jelölheti meg:

a) polgári és közigazgatási ügyek,

b) büntetőügyek,

c) az a) vagy b) pontban foglalt szakterületen belül egyéb szakterület (társadalmi szervezet esetében).

(3) A büntetőügyekben történő jogi segítségnyújtásra kötelezettséget vállaló jogi segítő büntetőügyben lát el pártfogó ügyvédi képviseletet, a 3. § (1) bekezdésének g) és h) pontjában meghatározott szolgáltatást nyújtja, továbbá büntetőügyben rendkívüli jogorvoslati kérelmet készít.

(4) A polgári és közigazgatási ügyekben történő jogi segítségnyújtásra kötelezettséget vállaló jogi segítő polgári eljárásban lát el pártfogó ügyvédi képviselet és - a sértettek és tanúk jogvédelme [3. § (1) bek. g) és h) pontja], valamint büntetőügyekben rendkívüli jogorvoslati kérelmek készítése kivételével - peren kívüli szolgáltatásokat nyújt.

(5) A társadalmi szervezet a (2) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt szakterületen belül megjelölheti, hogy milyen típusú ügyekben, illetve milyen ügyfélkör számára nyújt jogi szolgáltatásokat.

70. § (1) A jogi segítő - ha annak e törvényben foglalt feltételei fennállnak - a szolgáltatási szerződésben megjelölt időszakban és szakterületen köteles a fél számára jogi szolgáltatást nyújtani, kivéve, ha

a) a közreműködést mint ügyvéd és közjegyző is köteles lenne megtagadni az ügyvédekről vagy a közjegyzőkről szóló törvény alapján, vagy a reá vonatkozó etikai szabályzat értelmében,

b) már teljesítette a közreműködési kötelezettségét a szolgáltatási szerződésben meghatározott számú ügyben, illetve a jogi szolgáltatás nyújtása nem tartozik a szolgáltatási szerződésben meghatározott szakterületébe, vagy

c) a fél által kért vagy a hivatal által engedélyezett okirat vagy beadvány készítése, nyilatkozat megtétele csak a szakmai szabályok megsértésével lehetséges.

.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában foglalt körülményről a jogi segítő köteles a félnek részletes felvilágosítást adni, s ha ügyében a jogi segítségnyújtás más jogi szolgáltatás útján biztosítható, részére ezt a jogi szolgáltatást nyújtani.

(3) A jogi segítő a közreműködés megtagadásáról - a megtagadás okának megjelölésével - haladéktalanul tájékoztatja a megyei hivatalt, és ezen okirat másolatát a fél kérelmére részére is átadja.

71. § (1) Az országos hivatal a jogi segítőt törli a névjegyzékből, ha a szolgáltatási szerződés megszűnt. A szolgáltatási szerződés megszűnésére a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény rendelkezései az e törvényben foglalt eltérésekkel megfelelően irányadóak, a szerződés felmondásának nincs helye.

(2) A szerződést az országos hivatal felbontja, ha a jogi segítői névjegyzékbe történő bejegyzés feltételei megszűntek vagy megállapítja, hogy már a felvételkor sem álltak fenn, felbonthatja, ha a jogi szolgáltatás nyújtásával kapcsolatban a jogi segítő - vagy más ügyvéd megbízottal nem rendelkező társadalmi szervezet esetében a nevében eljáró ügyvéd - fegyelmi vagy kártérítési kötelezettségét megállapították, vagy a jogi segítő a jogi szolgáltatást a 70. § (1) bekezdésének b) pontja alapján legalább három alkalommal alaptalanul megtagadta.

(3) A jogi segítő a szerződést akkor bonthatja fel, ha a névjegyzékbe történő felvétel feltételei megszűntek.

IV. RÉSZ

IX. FEJEZET

A TÖRVÉNY HATÁLYBALÉPÉSE ÉS VÉGREHAJTÁSA

72. § (1) Ez a törvény - a (2)-(5) bekezdésben foglalt kivétellel - 2004. április 1-jén lép hatályba.

(2) A törvény 1. §-ának (3) bekezdése és 86. §-ának (2) bekezdése a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(3) A törvény VIII. Fejezete és 74-75. §-a 2004. január 1-jén lép hatályba.

(4) A törvény 4. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontja, 4. §-ának (3) bekezdése, valamint 60. §-a 2004. május 1-jén lép hatályba.

(5) 2006. január 1-jén lép hatályba a törvény II. és III., valamint - a 60. § kivételével - VI. és VII. Fejezete, 76. §-a (2) bekezdésének az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. §-a (1) bekezdésének r) pontját beiktató rendelkezése, 77-85. §-a, és 86. §-ának (1) bekezdése.

73. § (1) Ezt a törvényt a polgári és büntetőeljárásokban akkor kell alkalmazni, ha a támogatás iránti kérelmet e törvény hatályba lépését követően nyújtották be.

(2) A 3. § (1) bekezdésének g) pontja szerinti támogatás csak azon bűncselekmények esetén biztosítható, amelyeket e törvény hatályba lépését követően követtek el.

74. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendelettel állapítsa meg a megyei és országos hivatal létrehozására, szervezetére és működésére vonatkozó szabályokat.

75. § Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy rendelettel állapítsa meg

a) az e törvény szerinti támogatások engedélyezése iránti kérelem előterjesztésére vonatkozó részletes szabályokat, a támogatásokra való rászorultság igazolásának módját, valamint a támogatás folyósításának és visszatérítésének részletes szabályait,

b) a pénzügyminiszterrel egyetértésben a jogi segítő peren kívül nyújtott szolgáltatásának díját és a díj megfizetésének módját,

c) a jogi segítők adatait tartalmazó névjegyzék vezetésének részletes szabályait,

d) a megyei és országos hivatalban foglalkoztatottak képesítési feltételeire vonatkozó szabályokat.

X. FEJEZET

MÓDOSULÓ JOGSZABÁLYOK

76. § (1) Az Itv. 33. §-ának (2) bekezdése a következő 28. ponttal egészül ki:

(Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön jogszabályokban meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások:)

„28. a jogi segítségnyújtás engedélyezésére irányuló eljárás.”

(2) Az Itv. 57. §-ának (1) bekezdése a következő p) és r) ponttal egészül ki:

(Illetékmentes a polgári ügyekben:)

„p) a jogi segítségnyújtás engedélyezése tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata,

r) a költségmentesség és költségfeljegyzési jog engedélyezése iránti eljárás.”

(3) Az Itv. 57. §-ának (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

(Illetékmentes a büntető ügyekben:)

„d) a személyes költségmentesség engedélyezése iránti eljárás.”

77. § (1) A Pp. 7. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

„A külön jogszabályban meghatározott esetben és módon a fél - kérelmére - részben vagy egészben mentesíthető a pervitellel összefüggő költségek előlegezése, illetve viselése alól.”

(2) A Pp. 76. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az ügyészt, valamint a külön jogszabállyal erre feljogosított szervezetet költségek előlegezésére nem lehet kötelezni, hanem a költségfeljegyzési jogra irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.”

(3) A Pp. 84-88. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezések lépnek és a Pp. a következő 86/A. §-sal egészül ki:

84. § (1) Azt a felet (ideértve a beavatkozót is), aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja, jogai érvényesítésének megkönnyítése végett - kérelmére - a külön törvényben foglalt feltételek szerint teljes vagy részleges költségmentesség illeti meg. A költségmentesség az alábbi kedvezményeket jelenti:

a) illetékmentesség;

b) mentesség az eljárás során felmerülő költségek (tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsi díj, pártfogó ügyvéd díja, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.) előlegezése és - ha e törvény másként nem rendelkezik - megfizetése alól;

c) mentesség a perköltség-biztosíték letétele alól;

d) pártfogó ügyvédi képviseletre való igény, ha azt törvény lehetővé teszi.

(2) A fél nem részesíthető költségmentességben, ha azt külön törvény kizárja.

(3) A teljes költségmentesség az (1) bekezdésében meghatározott valamennyi költségre, a részleges költségmentesség pedig a költségek meghatározott hányadára, vagy tételesen meghatározott költségekre vonatkozik. Ha a fél részleges költségmentességben részesül, a mentességgel nem érintett költségekre megilleti a 85. §-ban meghatározott költségfeljegyzés joga.

(4) Az (1) bekezdés b) pontja alá eső azon költségeket, amelyeknek előlegezése alól a költségmentességben részesülő fél mentesül, az állam előlegezi, kivéve az ügygondnoki díjat. Az ügygondnoki díj megfizetésére - a perköltségek viselésére vonatkozó általános szabályok figyelembevételével és a költségmentesség teljes vagy részleges jellegétől függetlenül - a pervesztes felet akkor is kötelezni kell, ha költségmentességben részesül.

85. § (1) Azt a felet (beavatkozót), aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán képtelen a perrel kapcsolatos költségek előlegezésére, kérelmére a külön törvényben foglalt feltételek fennállása esetén a teljes vagy részleges költségfeljegyzés kedvezménye illeti meg. A költségfeljegyzésre jogosult fél helyett a 84. § (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt költségeket az állam előlegezi és a felet megilleti az illetékfeljegyzés joga is. Ha a felet a bíróság a perköltség megfizetésére kötelezi, az állam által előlegezett költségeket és a feljegyzett illetéket köteles az államnak megfizetni.

(2) A teljes költségfeljegyzési jog a 84. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott valamennyi költségre, a részleges költségfeljegyzési jog pedig a költségek valamely, bíróság által meghatározott hányadára, vagy tételesen meghatározott költségekre vonatkozik. A külön törvényben meghatározott, az ügy tárgyára tekintettel érvényesülő tárgyi költségfeljegyzési jog (tárgyi költségfeljegyzési jog) - a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - a teljes költségfeljegyzési jog kedvezményét biztosítja a félnek.

(3) A tárgyi költségfeljegyzési jog a vértulajdonság-vizsgálat és a származás megállapításához szükséges más orvosszakértői (élettani) vizsgálat költségének, valamint a törvényen alapuló tartással kapcsolatos perekben a tartásra kötelezett jövedelmének megállapításához szükséges szakértői vizsgálat költségének előlegezése alól nem mentesít.

(4) Ha külföldi állam joga a magyar félnek a tárgyi költségfeljegyzési jognál több kedvezményt biztosít a külföldi bíróság előtt, a költségfeljegyzésre rászorultságtól függetlenül jogot biztosító perekben ezen előnyösebb szabályokat kell alkalmazni a magyar bíróság előtt pereskedő külföldi féllel szemben is.

(5) A tárgyi költségfeljegyzési jog fennállásáról a bíróság hivatalból határoz; ha végzésében azt állapítja meg, hogy a tárgyi költségfeljegyzési jog nem áll fenn, a végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. A tárgyi költségfeljegyzési jog fennállását megállapító jogerős határozatát a bíróság megküldi az Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálata felek lakóhelye szerint illetékes megyei hivatalának (a továbbiakban: jogi segítségnyújtó hivatal). A felet addig nem lehet kötelezni az illeték megfizetésére, amíg a bíróság nem állapítja meg jogerős határozatával azt, hogy az ügyben a tárgyi költségfeljegyzési jog nem áll fenn.

86. § (1) A költségmentesség és az illetékmentesség a végrehajtási eljárás során le nem rótt illetékek, valamint az állam által előlegezett költségek viselése alól a feleket nem mentesíti.

(2) A költségmentesség, a költségfeljegyzési jog, az illetékmentesség, valamint az illetékfeljegyzési jog fennállása nem érinti az ellenfél javára megítélt perköltség, továbbá a végrehajtási eljárás során a felek által megfizetett illetékek és előlegezett költségek (végrehajtási költségek) megtérítésének kötelezettségét.

86/A. § (1) Ha a félnek nincs jogi képviselője, a bíróság - a Pp. 3. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - tájékoztatja a költségkedvezmények igénybe vételének feltételeiről.

(2) Ha a költségmentességben vagy költségfeljegyzési jogban részesült fél helyett az államnak költséget kell előlegezni, a bíróság az előlegezés szükségességéről - az azt kimondó jogerős határozat megküldésével - 8 napon belül értesíti a jogi segítségnyújtó hivatalt.

(3) Ha a költségmentességben vagy költségfeljegyzési jogban részesült fél helyett az állam által előlegezett költség viselésére az ellenfél köteles, ennek tényét a bíróság - a költség összegének megállapítása nélkül, a pervesztesség százalékos arányának meghatározásával - a perköltség viseléséről rendelkező határozatában megállapítja. Az első fokon eljárt bíróság a jogerős határozatról - a szükséges adatok közlésével - 8 napon belül értesíti a jogi segítségnyújtó hivatalt.

(4) Ha a költségfeljegyzési jogban részesült fél a perköltség viselésére köteles, a bíróság a perköltség viseléséről szóló határozatában - a költség összegének megállapítása nélkül, a pervesztesség százalékos arányának meghatározásával - megállapítja annak tényét, hogy a helyette az állam által megelőlegezett költséget köteles az államnak megfizetni. Az első fokon eljárt bíróság a jogerős határozatról - a szükséges adatok közlésével - 8 napon belül értesíti a jogi segítségnyújtó hivatalt.

87. § (1) A pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének hatálya - a külön törvényben foglalt eltérésekkel - az eljárás jogerős befejezéséig tart.

(2) Ha a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésére a per folyamán kerül sor, az ügyfél képviseletét pártfogó ügyvédként elvállaló, a külön törvényben meghatározott jogi segítő köteles a személyéről a bíróságot 8 napon belül tájékoztatni.

(3) Ha jogi segítő a fél képviseletét pártfogó ügyvédként nem vállalja és ez - a határidőkre tekintettel - a fél jogainak sérelmével járhat, a fél a határidő elmulasztása esetén erre hivatkozással igazolási kérelmet terjeszthet elő, a bíróság pedig a fél részére - kérelmére - pártfogó ügyvédként jogi segítőt, vagy kivételesen a bíróság székhelyén működő ügyvédet vagy ügyvédi irodát rendel ki.

(4) A pártfogó ügyvéd az őt megillető munkadíjat és költségtérítést a perköltségben elmarasztalt ellenféltől közvetlenül behajthatja. A pervesztes ellenfél - ha a pártfogó ügyvéd díját vagy költségeit a bíróság előlegezte - köteles ezt közvetlenül az államnak megfizetni.

88. § (1) A költségmentesség és költségfeljegyzési jog, valamint pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének előfeltételeire, engedélyezésére, valamint felülvizsgálatára és megvonására vonatkozó szabályokat, továbbá az állam által előlegezett költségek behajtásának szabályait külön törvény állapítja meg.

(2) E törvény és az (1) bekezdés szerinti külön törvény rendelkezései az illetékfeljegyzési jog engedélyezésére, felülvizsgálatára és megvonására is megfelelően alkalmazandók.

(4) A Pp. 121. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Ha a fél költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő, a keresetlevélhez csatolni kell a költségmentesség, illetve a költségfeljegyzési jog (illetékfeljegyzési jog) engedélyezéséről szóló jogerős határozatot. Ha a törvény a kereset benyújtására határidőt állapít meg és e határidő lejártáig a jogerős határozat nem született meg, a keresetlevél kivételesen enélkül is benyújtható, de a keresetlevélben nyilatkozni kell arról, hogy a költségmentesség vagy költségfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmet benyújtották a jogi segítségnyújtó hivatalhoz. Ebben az esetben a pert a jogerős határozat meghozataláig akkor lehet folytatni, ha a keresetlevélben erre irányuló kérelmet terjesztettek elő, egyébként az eljárás lefolytatására előírt határidőket a jogerős határozatnak a bíróság részére történő kézbesítése időpontjától kell számítani.”

(5) A Pp. 124. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„A bíróság a keresetlevél megvizsgálásával egyidejűleg dönt a tárgyi költségfeljegyzési jog fennállásról (85. §).”

(6) A Pp. 338. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A bizonyítási eljárással járó költségek előlegezésére a közigazgatási szervet nem lehet kötelezni, hanem reá a költségfeljegyzési jog esetében irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.”

78. § A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1954. évi VI. törvény 26. §-a, 27. §-ának (2) bekezdése, a polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1957. évi VIII. törvény 30. §-a, az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény a hatályát veszti.

79. § A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 20. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az eljárás során költségmentesség és költségfeljegyzési jog engedélyezésének nincs helye.”

80. § A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 34. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„E költségek előlegezése alól a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog kedvezménye nem mentesít.”

81. § A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 173. §-a a következő mondattal egészül ki:

„A hagyatéki eljárásban a Pp. költségkedvezményekre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók.”

82. § (1) A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 57. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A sértett, magánvádló, magánfél, vagy egyéb érdekelt kérelmére - ha annak a jogi segítségnyújtásról szóló törvényben foglalt feltételei fennállnak - a törvényben meghatározott szervezet engedélyezi a pártfogó ügyvédi képviseletet. Ha a bíróság észleli, hogy a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének feltételei a felsoroltak valamelyikénél fennállnak, e személyt tájékoztatja arról, hogy pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezését kérheti, ha pedig az ügyész a Polgári perrendtartásban meghatározottak szerint perindításra jogosult, erre az ügyész figyelmét felhívhatja.”

(2) A Be. 230. §-ának (1) bekezdése az első mondatot követően a következő mondattal egészül ki:

„A pótmagánvádló a vádindítványt személyesen akkor nyújthatja be, ha a vádindítványban nyilatkozik arról, hogy a személyes költségmentesség és a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt a külön jogszabályban foglaltak szerint kérelmet terjesztett elő a jogi segítségnyújtó hivatalhoz.”

(3) A Be. 231. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A bíróság a vádindítványt elutasítja, ha)

„b) a pótmagánvádlót ügyvéd nem képviseli, kivéve, ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik [56. § (4) bek.] vagy ha a vádindítványban arról nyilatkozott, hogy személyes költségmentesség engedélyezése iránt kérelmet terjesztett elő,”

(4) A Be. 231. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi (3)-(5) bekezdés számozása (4)-(6) bekezdésre változik:

„(3) Ha a pótmagánvádló a személyes költségmentesség engedélyezése iránt kérelmet terjesztett elő, a bíróság a személyes költségmentesség engedélyezéséről szóló jogerős határozat kézhezvételét követő 30 nap elteltével vizsgálja meg a vádindítványt abból a szempontból, hogy azt el kell-e utasítani.”

(5) A Be. 343. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A pótmagánvádló részére - ha annak a jogi segítségnyújtásról szóló törvényben foglalt feltételei fennállnak - a törvényben meghatározott szervezet személyes költségmentességet engedélyez. A személyes költségmentesség engedélyezése esetén

a) a pótmagánvádló pártfogó ügyvédi képviseletre jogosult,

b) a pótmagánvádlót és pártfogó ügyvédjét a büntetőügy iratairól kért másolat egyszeri kiadása során illetékfeljegyzési jog illeti meg,

c) a pártfogó ügyvéd díját és igazolt készkiadását pedig az állam előlegezi.

(4) A pótmagánvádló pártfogó ügyvédjének díjára a kirendelt védő díjazására vonatkozó jogszabályt kell alkalmazni.”

(3) A Be. 604. §-a (2) bekezdésének b) pontjában az „és a pótmagánvádló” szövegrész a hatályát veszti.

83. § (1) Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 1. §-ának (1) bekezdésében a „Pártfogó Felügyelői Szolgálat Országos Hivatalával és a megyei (fővárosi) hivatalaival (a továbbiakban együtt: PFSZ Hivatala) szövegrész helyébe a „Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hivatalával és a megyei (fővárosi) hivatalaival (a továbbiakban együtt: PJSZ Hivatala)” szövegrész lép.

(2) Az Iasz. 6. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Tisztviselő a PJSZ Országos Hivatalában és megyei hivatalában foglalkoztatott, a jogi segítségnyújtás körébe tartozó támogatások iránti kérelmeket intéző igazságügyi alkalmazott is.”

(3) Az Iasz. 8. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontjában, 11. §-ának (3) bekezdésében, 14/A. §-ának (4) bekezdésében, 33. §-ának (1) bekezdésében, 103/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, 104. §-ának (1) bekezdésében, 105. §-ának (1) és (2) bekezdésében és a 6. számú melléklete Vezetői pótlékok rovata 2. pontjában a „PFSZ” szövegrész helyébe a „PJSZ” szövegrész lép.

84. § A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 95. §-ának (1) bekezdésében a „Pártfogó Felügyelői Szolgálat Országos Hivatalánál” szövegrész helyébe a „Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hivatalánál” szövegrész lép.

85. § (1) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 21. §-a (4) bekezdésének második mondata és 201. §-ának (2) bekezdése a hatályát veszti.

(2) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 81. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„81. § Az e törvényben szabályozott nyugellátás, hozzátartozói nyugellátás iránti igények érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illetékmentes, az igények érvényesítésével kapcsolatos közigazgatási eljárás költségmentes.”

(3) A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 61. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) Az egészségbiztosítási ellátások iránti igények érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illetékmentes, az igények érvényesítésével kapcsolatos közigazgatási eljárás költségmentes.”

(4) A külön törvényben meghatározott bírósági eljárásokkal kapcsolatban írt tárgyi költségmentességen tárgyi költségfeljegyzési jogot kell érteni.

86. § (1) Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ügytv.) 31. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Pártfogó ügyvédi képviseletet ügyvéd meghatalmazás útján is elláthat, ha a külön jogszabály szerinti jogi segítőként működik; díjazására ebben az esetben is a kirendelt ügyvéd díjazására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”

(2) Az Ügytv. 131. §-a következő (2) bekezdéssel egészül ki és a § eredeti szövegének számozása (1) bekezdésre változik:

„(1) A kirendelt ügyvéd óradíját a központi költségvetésről szóló törvényben az Országgyűlés állapítja meg úgy, hogy annak összege az előző évi összegnél nem lehet alacsonyabb.”

87. § (1) A Pp. 85. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Külföldiek részére a költségmentes perlés kedvezménye - az (5) bekezdésben foglalt eltérésekkel - csak a Magyar Állam által kötött nemzetközi megállapodás vagy viszonosság esetében engedélyezhető. A 84. § (3) bekezdésében megjelölt tárgyi költségmentesség a külföldit nemzetközi megállapodás vagy viszonosság hiányában is megilleti, a perköltség-biztosíték alól azonban a külföldi - az (5) bekezdésben foglalt kivétellel - a 84. § (3) bekezdése esetében is csak akkor mentesül, ha ezt nemzetközi megállapodás vagy viszonosság lehetővé teszi. A viszonosság fennállása tekintetében az igazságügy-miniszter nyilatkozata irányadó.

(5) Az Európai Unió tagállamának állampolgára és az Európai Unión kívüli államnak az Európai Unió tagállamában jogszerűen tartózkodó állampolgára a magyar állampolgárokra irányadó feltételek szerint jogosult költségmentességre, perköltség-biztosíték letételére pedig nem kötelezhető. A költségmentesség ebben az esetben a tárgyalásra történő utazás költségeire is kiterjed, ha a fél tárgyaláson történő jelenléte a törvény alapján kötelező.

(6) Ha külföldi állam joga a magyar félnek a tárgyi költségmentességnél több kedvezményt biztosít a külföldi bíróság előtt, a tárgyi költségmentes perekben ezen előnyösebb szabályokat kell alkalmazni a magyar bíróság előtt pereskedő külföldi féllel szemben is.”

(2) A Pp. 87. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„87. § (1) Költségmentesség esetén a bíróság az ügy vitelére a fél kérésére pártfogó ügyvédként a bíróság székhelyén működő ügyvédet vagy ügyvédi irodát rendel ki, feltéve, hogy a kirendelés az ügy körülményeire tekintettel szükséges. A bíróság hivatalból rendel ki pártfogó ügyvédet a jogi képviselővel nem rendelkező, költségmentességben részesült fél számára, ha ügyében a jogi képviselet kötelező.

(2) A pártfogó ügyvédi képviselet elrendelésének hatálya az eljárás jogerős befejezéséig tart.

(3) A pártfogó ügyvéd az őt megillető díjakat a perköltségben elmarasztalt ellenféltől közvetlenül behajthatja, a pervesztes ellenfél pedig - ha a pártfogó ügyvéd díját vagy költségeit a bíróság előlegezte - köteles ezt közvetlenül az államnak megfizetni.”

88. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3.§-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályával összeegyeztethető szabályozást tartalmaz: a Tanács 2003/8/EK irányelve a határokon átnyúló jogviták tekintetében a joghoz való hozzájutás javításáról, a jogi segítségnyújtásra irányadó közös minimumszabályok megteremtése útján.

A Javaslat szerint a jogi segítségnyújtás nem csak polgári és büntetőeljárásokban, hanem bírósági eljárásoktól függetlenül, akár a mindennapi életben felmerülő jogi kérdések, vitás ügyek megoldása érdekében is igénybe vehető. A Javaslat I. Fejezete határozza meg az ilyen típusú segítségnyújtás típusait és igénybevételének feltételeit. Az ún. peren kívüli segítségnyújtás akként valósul meg, hogy a jogi segítséget nyújtó szakember - a Javaslat szerinti jogi segítő - közreműködésével felmerülő költségeket az állam az ügyfél helyett megtéríti a jogi segítőnek, vagy e költségek előlegezését vállalja át a féltől. A peren kívüli segítségnyújtás az arra rászorult személyeknek biztosítható, őket támogatja az állam az említett költségek átvállalásával. A jogi segítő tevékenysége a felmerült vitás ügy vagy tisztázatlan jogi kérdés megoldása érdekében történő tájékoztatás adásra, jogi tanácsadásra terjed ki, illetve ha arra szükség van, a jogi segítő olyan beadványt vagy egyéb iratot is készíthet a fél számára, amellyel az említett ügy megoldása elősegíthető. A jogi segítő közreműködése nem terjed ki az ügyfél hatósági vagy bírósági eljárásban történő jogi képviseletére, még akkor sem, ha az említett jogvita vagy egyéb vitás ügy végleges megoldása ilyen hatóságok előtt történhet.

A jogi segítő rászorultsági alapon nyújtott szolgáltatásáért jogszabályban meghatározott díj jár részére, amely tartalmazza az ügy ellátásáért fizetendő munkadíját és költségeinek megtérítését. Ezen, jogszabályban meghatározott díjazást fizeti meg, vagy előlegezi meg az ügyfél helyett az állam a jogi segítségnyújtás keretében. A Javaslat úgy rendelkezik, hogy a jogi segítő munkadíját óradíjban kell meghatározni, amelynek összegét a központi költségvetésről szóló törvény állapítja meg évente. A törvényben megállapított összeg nem lehet kevesebb az előző évre megállapított óradíjnál; a költségvetési törvényben történő óradíj-meghatározás célja ugyanis alapvetően az, hogy a díjazás értékállandóságának biztosítását a jogalkotó évente elvégezze az egyéb, a költségvetési törvényben meghatározott kiadásokkal együtt.

A jogi segítségnyújtás a Javaslat szerint rászorult személyeknek nyújtható, a rászorultság fokától függő mértékben és módon. A Javaslat a rászorultság mértéke szempontjából két csoportot határoz meg: az első esetében a jogi segítő tevékenységének ellneértékét az állam teljes mértékben átvállalja a féltől, vagyis azt helyette megfizeti a jogi segítőnek. A második csoport esetében pedig csak megelőlegezi a fél helyett az állam a jogi szolgáltatás nyújtásával felmerülő költségeket és azt a félnek utóbb vissza kell térítenie az állam számára. A második esetben tehát azzal valósul meg a segítségnyújtás, hogy az ügyfélnek nem kell a jogi segítő díját a szolgáltatásának igénybevételekor megfizetnie, hanem arra olyan határidőt biztosít számára az állam, amely alatt a jövedelmi és vagyoni viszonyaihoz mérten kevésbé megterhelően, egyéb kötelezettségeit is ellátva tud annak eleget tenni. A támogatásra való jogosultság megállapításakor arról is döntés születik, hogy a támogatott fél a rászorultak mely csoportjába tartozik, s ettől függően a jogi segítő állam által megfizetett díja tekintetében keletkezik-e visszatérítési kötelezettsége. E visszatérítési kötelezettségről - együtt a támogatásra való jogosultság megállapításával - határozat rendelkezik, s ebben az eljáró hatóság mérlegelésétől függően kerül megállapításra az, hogy a jogi segítő díját a fél milyen feltételekkel köteles az államnak visszatéríteni. A Javaslat csupán abban a tekintetben határolja be a hatóság mérlegelési jogkörét, hogy a díj visszatérítésére nem lehet egy évnél hosszabb határidőt biztosítani, egyébként a hatóság dönthet akár az egyösszegű, akár pedig - a tetszőlegesen meghatározható összegű és ütemezésű - részletekben való visszatérítés előírása mellett is.

A 3. §-hoz

A Javaslat meghatározza, hogy a peren kívüli jogi segítségnyújtás milyen esetekben biztosítható az arra rászoruló feleknek. A Javaslat tárgyi hatálya ennek megfelelően összefoglalja azokat az eseteket, amelyek kapcsán felmerülhet a jogászi közreműködés szükségessége, és amely eseteket a jogalkotó olyanként kíván elismerni, mint amelyekben az államnak biztosítania kell a polgárok segítését.

E felsorolás értelmében általában igénybe vehető a jogi segítségnyújtás a jogvitákkal összefüggésben és azok megoldásának elősegítésére akár jogi tanácsadás, akár valamilyen okirat, beadvány készítésének formájában, ideértve nevesítetten a rendkívüli jogorvoslati kérelmek elkészítését is. Figyelemmel arra, hogy a peren kívüli jogi segítségnyújtó rendszer működtetésének egyik alapvető célja a perek lehetőség szerinti elkerülése, ezért a Javaslat kiemelt figyelmet szentel a peren kívüli közvetítésben történő részvétel támogatására. A Javaslat szerint, ha a támogatott fél ilyen közvetítésben vesz részt, úgy jogi segítségnyújtásként tájékoztatás adható számára arról, hogy a közvetítést lezáró megállapodás aláírása számára milyen következményekkel jár, illetve milyen módon segíthető elő a jogvita peren kívüli lezárása. Nem csak jogvitákkal összefüggésben merülhet fel a jogi segítségnyújtás szükségessége, ezért a Javaslat attól függetlenül is biztosítja a támogatást, ha a félnek a mindennapi megélhetéséhez kapcsolódó területen szükséges a tájékoztatás. A peren kívüli jogi segítségnyújtás a jogviták mellett minden olyan egyéb vitás ügy megnyugtató lezárását is elősegítheti, amelyben nem bírósági, hanem valamely egyéb hatósági eljárás kerül lefolytatásra, vagy később ilyennek lenne helye. Ezért a Javaslat külön nevesíti segítségnyújtásként azt, ha a félnek arról szükséges tájékoztatást adni, hogy ügyében mely hatósághoz, szervezethez kell fordulnia, vagy ha ilyen eljárás kezdeményezése érdekében részére az eljárást kezdeményező iratot kell megszerkeszteni. Kifejezetten a közigazgatási eljárásokhoz kötődő segítségnyújtási forma a hatóság részére történő beadvány készítés és az ügyfél eredményes joggyakorlásához szükséges jogi tanácsadás. A peren kívüli jogi segítségnyújtás fő szabály szerint nem a büntetőeljárásokhoz, illetve a büntetőjogi kérdésekben való eligazodáshoz kötődő jogászi közreműködés biztosítása. Mivel a terheltek jogvédelmét szolgáló intézményeket a büntetőeljárásról szóló törvény részletesen szabályozza, e vonatkozásban a Javaslat nem tartalmaz rendelkezéseket. A bűncselekmények sértettjei és a büntetőeljárásokban tanúként megidézett személyek részére azonban biztosít a Javaslat segítségnyújtást: az előbbi esetben akár jogi tanácsadást, akár beadványkészítést a feljelentés megtételéhez vagy a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti eljárás megindításához, az utóbbi esetben pedig tájékoztatást a tanúzási kötelezettséggel összefüggő jogi kérdésekről.

A Javaslat által meghatározott esetek közül számos kötődik bírósági vagy hatósági eljárásokhoz. Ha ez az eljárás külföldi bíróság vagy hatóság előtt folyik, ugyanúgy szükséges lehet az ügyvédi költségek finanszírozására képtelen személy számára segítséget nyújtani annak érdekében, hogy jogait megfelelően tudja érvényesíteni az ilyen eljárásokban. A Javaslat ezért számukra is lehetőséget ad segítségnyújtásra, jogi tanácsadás formájában.

Bizonyos területeken a Javaslat kizárja a segítségnyújtást részben arra tekintettel, hogy azt a fél más módon megkaphatja, vagy annak okán, hogy a támogatás biztosítása nem illeszkedik a segítségnyújtással megcélzott jogviszonyok körébe. Ezen utóbbiak tekintetében arra kell figyelemmel lenni, hogy a Javaslat a rászoruló személyek minden napi életvitelét megnehezítő jogi problémák orvoslását célozza, a magánszemélyeket e minőségükben érintő kérdések tekintetében kíván segítséget nyújtani. A Javaslat ezért kizárja a támogatást abban az esetben, ha a jogi szakértelmet kívánó kérdés vállalkozási jellegű tevékenységgel kapcsolatos, vámügyet érint, vagy a magánszemély szervezet létrehozásával és működtetésével kapcsolatos ügyével van összefüggésben. Nem biztosítható támogatás akkor sem, ha a jogi segítségnyújtás (a tanácsadás, illetve az okiratszerkesztés) más módon biztosítható: két esetet nevesít a Javaslat e körben, a pénzintézet által folyósított hitel felvételét, illetve azokat a jogügyleteket, amelyeket ügyvéd, vagy közjegyző által készített okiratba kell foglalni. Az utóbbi esetkörben egy kivételt határoz meg a Javaslat: arra tekintettel, hogy kiemelt cél a magánszemélyek segítése a lakhatással kapcsolatos kérdések alapos megismerésében, olyan jogügylet tárgyában adható jogi tanács, amelyek tárgya a fél lakhatását szolgáló ingatlan elidegenítése, vagy megterhelése. Általában kizárja a Javaslat ugyanakkor a szerződés készítését jelentő segítségnyújtást, kivéve, ha a szerződő felek valamennyien megfelelnek a Javaslat szerinti támogatási feltételeknek.

A Javaslat meghatározza azt a személyi kört, amely a Javaslat szerinti segítségnyújtásban részesíthető. A Javaslat személyi hatályt meghatározó rendelkezései tehát abban a tekintetben adnak eligazítást, hogy mely személyek azok, akik a jogi segítségnyújtás engedélyezése iránti eljárást megindíthatják és az ennek alapján hozott határozat értelmében - a Javaslatban foglalt egyéb feltételek teljesülése esetén - támogatásban részesíthetők. A magyar állampolgárok mellett külföldi személyek is részesülhetnek támogatásban, ha a Javaslat 4. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelnek. A külföldi személyek körében kiemelt csoport az Európai Unió tagállamának állampolgárai, illetve más államoknak az Európai Unió tagállamában jogszerűen tartózkodó állampolgárai, akik számára a segítségnyújtás lehetőségét biztosítani kell a vonatkozó uniós normák alapján. Figyelemmel arra, hogy az unió tagállamai között Dánia speciális helyzetben van a tagállamok közötti igazságügyi együttműködést tekintve, a Javaslat nem terjeszti ki a tagállam fogalmát Dániára, mivel az nem vesz részt a jogi segítségnyújtást is magában foglaló igazságügyi együttműködésben. Egyéb külföldi személyek ugyanakkor csak akkor tartoznak a Javaslat személyi hatálya alá, ha az állampolgárságuk szerinti állam a Magyar Köztársasággal nemzetközi megállapodást kötött a jogi segítségnyújtásban történő részesítés vonatkozásában, vagy az államok között ilyen kérdésekben viszonosság áll fenn. Speciális a helyzetük azoknak a személyeknek, akik menekültként érkeznek az ország területére; esetükben állampolgárságukra tekintet nélkül biztosítja a Javaslat a segítségadásban való részesülés lehetőségét.

A Javaslat szerinti jogi segítségnyújtásra - a 4. §-ban meghatározott személyi körön belül - azok a magánszemélyek jogosultak, akik megfelelnek a Javaslatban megfogalmazott rászorultsági feltételeknek. A rászorultság jövedelmi és vagyoni viszonyokon alapuló rászorultságot jelent, amely akkor állapítható meg, ha a fél jövedelme nem éri el a Javaslatban meghatározott összeget (rászorultsági küszöb) és a Javaslat szerint meghatározott vagyona sincs. Bizonyos ellátásokban részesülő személyek esetében a vagyon megléte nem vizsgálandó a rászorultsághoz, mivel a meghatározott szociális ellátás biztosítása már annak figyelembe vételével történik, hogy az érintett személy nem rendelkezik számottevő vagyonnal. Ez a személyi kör a Javaslat szerint azokat foglalja magában, akik rendszeres szociális segélyben részesülnek, akiknek megállapították a jogosultságát az egészségügyi szolgáltatásra vagy közgyógyellátásban részesülnek, illetve akik átmeneti szállást igénybevevő hajléktalan személyek.

A rászorultság szempontjából két csoportot képez a Javaslat. A jogi segítő közreműködéséért járó díj megfizetését az állam azoktól vállalja át, akik havi nettó jövedelme nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét. A jogi segítő díját az állam csupán előlegezi azon személyek helyett, akik esetében havi nettó jövedelem nem haladja meg a teljes munkaidőben történő foglalkoztatás alapján járó munkabér mindenkori legkisebb összegét, a minimálbért. A havi nettó jövedelem adódhat a fél munkabéréből vagy munkáért járó egyéb pénzbeli juttatásból, de a különféle, rendszeres szociális ellátások összegét is be kell számítani a jövedelembe.

A Javaslat figyelemmel van arra, hogy ha a támogatást kérő személlyel együtt más személyek is élnek egy háztartásban, úgy a vizsgálandó jövedelembe e személyek jövedelme is beletartozik. Mivel ugyanakkor a kiadásokat is közösen viselik az érintettek, ezért a rászorultsághoz vizsgált jövedelembe be kell számítani a féllel egy háztartásban élők jövedelmét, de azt el is kell osztani a háztartásban élők számával. A rászorultság vizsgálata tehát az egy főre eső jövedelem alapján történik. Vannak ugyanakkor olyan esetek, amikor a közös háztartásban élés ténye ellenére sem lehet azt feltételezni, hogy a jövedelmek és a kiadások is egyaránt közösek és azok a háztartás tagjai között egyenlő arányban oszlanak meg. A Javaslat ezért kimondja, hogy az egy főre eső jövedelem számításánál figyelmen kívül kell hagyni annak a személyét és a jövedelmét, aki ellenérdekű személy abban a jogvitában, egyéb vitás kérdésben, amellyel kapcsolatban a jogi segítségnyújtás szükségessé válik.

Az egy főre eső jövedelem számításán felül a Javaslat a magánszemélyt terhelő kiadásokat más területen is számításba veszi. Ha a fél jogszabály alapján járó tartásdíjat, vagy járadékot fizet, úgy ennek havi összegét le kell vonni a jövedelem összegéből, ugyanígy levonható a lakásvásárlásához, felújításához vagy építéséhez pénzintézet által nyújtott kölcsön havi törlesztő részlete. Az utóbbi esetben csak olyan kölcsönügyletek alapján fizetendő összegek levonására van lehetőség, amelyeket olyan lakásvásárlásához biztosítottak, amely megfelelt a hitel felvételekor a külön jogszabály szerinti méltányolható lakásigény feltételeinek. Ezzel a Javaslat lényegében azokat a személyeket zárja ki a támogatottak köréből, akik jelentősebb értékű, illetve méretű lakás vásárlásához vettek fel hitelt.

A rászorultsági küszöböt meghaladó összegű havi jövedelem ellenére - hasonlóan a Javaslat 7. §-ában foglaltakhoz - támogatásban lehet részesíteni olyan személyeket is, akik még e magasabb összegű jövedelem ellenére sem képesek a jogi szolgáltatást piaci alapon igénybe venni. Ilyen elbírálás alá eshetnek azok a személyek, akik a jövedelmükkel való rendelkezésük gyakorlásában akadályoztatottak, vagy akik a jövedelmüket a jogi szolgáltatás igénybevételétől eltérő más célra kell hogy fordítsák annak érdekében, hogy saját vagy a velük egy háztartásban élők életét, testi épségét, egészségét, vagy megélhetésüket ne sodorják veszélybe (ilyen kiadás lehet pl. a gyógykezelés költsége, vagy valamely természeti katasztrófa elhárításának költsége, stb). Olyan esetek is előfordulhatnak, hogy a fél valamilyen személyes körülménye folytán hátrányosabb helyzetben van más jogkeresőkhöz képest és számára a jogi szolgáltatás igénybevétele így különös nehézséget vagy további kiadást jelent. A Javaslat ezen utóbbi körben két ilyen körülményt nevesít: a fél fogyatékosságát, valamint a lakóhelye szerinti állam magas megélhetési költségeit, de természetesen csak a konkrét ügy összes adatainak mérlegelése alapján lehet eldönteni, hogy fennáll-e az érintett személy esetében ilyen körülmény és az a felsoroltakon kívül még milyen más eseteket fed le.

A gyakorlatban számos esetben előfordul, hogy a támogatás iránti kérelem előterjesztésének időpontjában a fél jövedelme alapján megfelel a rászorultsági feltételeknek (havi jövedelme a rászorultsági küszöb alatt van), de a kérelem benyújtását megelőző időszakban olyan magasabb összegű jövedelemben részesült, amelyből arra lehet következtetni, hogy az ezen időszakban elért jövedelme még a kérelem elbírálásának időpontjában is képessé teszi őt a jogászi közreműködés költségeinek vállalására. A Javaslat a rászorultság megállapításának akadályát e körben akként állapítja meg, hogy a fél nem tekinthető rászorultnak, ha a kérelem előterjesztését megelőző évben elért nettó átlagkeresete legalább 30 %-kal meghaladja azt a nettó jövedelmét, amelyet a rászorultság megállapításához vetnek vizsgálat alá. Ezen összehasonlítás szempontjából nem lehet figyelembe venni a Javaslat 7. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, a jövedelmet csökkentő kiadásokat.

A rászorultság megállapításának feltétele a jövedelem összegének vizsgálatán kívül a fél vagyoni helyzetéből adódó rászorultság is. Ha ugyanis a fél jövedelme alacsonyabb a Javaslatban meghatározott rászorultsági küszöbnél, ám jelentős vagyonnal rendelkezik, nem állapítható meg rászorultsága, hiszen e jelentős vagyon képessé teszi őt arra, hogy a jogi szolgáltatás igénybevételének költségeit állja. A Javaslat tételesen meghatározza azokat a vagyontárgyakat, amelyek e szempontból nem vehetők figyelembe - így pl. a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyak, bizonyos esetekben az ingatlan vagy a gépjármű -, de mérlegelésre is ad lehetőséget abban a tekintetben, hogy az adott vagyontárgy elidegenítése vagy éppen megterhelése arányban állhatna-e azzal az előnnyel, amelyet a félnek a jogi szolgáltatás igénybevétele jelent.

A Javaslat személyi hatálya alá tartozó személy bizonyos esetekben még rászorultsága esetén sem jogosult az állami jogi segítségnyújtó rendszer szolgáltatásainak igénybevételére. A támogatást kizártsága alapvetően két okból eredhet: a fél felróható magatartásából vagy abból, hogy a jogi segítségnyújtás részére más módon biztosított. Az előbbi esetek körébe tartozik az, ha a fél a támogatás iránti kérelmében valótlan adatokat szolgáltatott és emiatt meg is vonták jogát a támogatásra, de az is, ha akadályozza a kérelmében foglaltak ellenőrzésére szolgáló vizsgálatot, vagy a támogatás összegének visszatérítésére vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget. Természetesen előfordulhat az is, hogy a fél önhibáján kívül nincs abban a helyzetben, hogy a korábban helyette előlegezett jogi segítői díjat az államnak visszatérítse, mert jövedelmi és vagyoni helyzete vagy egyéb, a rászorultság megállapításának alapjául szolgáló személyes körülményei jelentősen megromlottak. Ilyenkor a Javaslat lehetőséget ad újabb támogatás nyújtására, természetesen csak akkor, ha ezen megváltozott körülmények alapján is megállapítható a rászorultság.

A támogatás kizártságát megalapozhatja az is, ha a szükséges segítséget a fél korábban már megkapta - akár a Javaslatban szabályozott jogi segítségnyújtás keretében, akár más intézményrendszer működése révén -; ilyen eset lehet az is, ha a fél ügyében eljárt hatóság segítséget nyújtott a hatósághoz intézendő beadvány elkészítésében. Speciális szabályt tartalmaz a Javaslat a tanúzási kötelezettséggel összefüggő jogi tanácsadás vonatkozásában: a fél ezt két évente csak egy alkalommal kaphatja meg, függetlenül attól, hogy ezen időszak alatt hány ügyben került tanúként megidézésre.

A Javaslat II. Fejezete a bírósági eljárások során nyújtandó jogi segítség szabályait rögzíti, ezen belül is a polgári eljárásokban igénybe vehető támogatásokat és azok feltételeit. Az állami jogi segítségnyújtás körébe tartozó támogatások e téren a teljes vagy részleges költségmentesség, a teljes vagy részleges költségfeljegyzési jog és a pártfogó ügyvédi képviselet biztosítása. Azt, hogy ezen kedvezmények a polgári eljárásban résztvevő fél számára milyen előnyöket jelentenek, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) határozza meg. A Pp. 84. §-a értelmében - amely a Javaslattal módosul - a költségmentesség a perléssel kapcsolatos költségek előlegezése és viselése alól mentesít, 85. §-a pedig a költségfeljegyzési jog tartalmát határozza meg: a fél mentesül a költségek előlegezése alól, azok viselésére pedig a perköltség viselésére vonatkozó szabályok szerint köteles. A Pp. 87. §-a rendelkezik arról, hogy milyen eljárás irányadó a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése esetén.

A polgári eljárásban biztosított támogatások valamennyi polgári peres és nemperes eljárásban igénybe vehetők, kivéve természetesen azokat az eseteket, amikor az adott eljárásra vonatkozó törvény zárja ki a támogatás biztosítását. A támogatást mind az eljárást kezdeményező fél (felperes, kérelmező), mind ellenfele, az ellenérdekű fél, vagy a beavatkozó, illetve a perbe hívott személy is igénybe veheti, ha megfelel a Javaslatban foglalt feltételeknek.

A polgári eljárásokban biztosított támogatás igénybevételének feltételei a peren kívüli jogi segítségnyújtás feltételrendszeréhez igazodóan kerülnek megállapításra azzal a céllal, hogy a jogi segítségnyújtás valamennyi területén egységes szabályok szerint történjen a támogatás iránti kérelmek elbírálása. Ennek megfelelően rögzíti a Javaslat, hogy a támogatásra jogosult személyi kör a 4. § (1) bekezdésének a)-e) pontjában meghatározott személyi kör (magyar állampolgárok, uniós polgárok, bizonyos feltételekkel egyéb külföldi személyek). A külföldiek tekintetében két speciális csoportot nevesít a Javaslat: a menekültügyi eljárásban hozott határozat felülvizsgálatát kérő személyeket és az ún. tárgyi költségfeljegyzési jogra lehetőséget adó perekben résztvevő külföldi személyeket. Ők attól függetlenül részesei a támogatási rendszernek (a Javaslatban meghatározott egyéb feltételek teljesülése esetén), hogy az állampolgárságuk szerinti állam és a Magyar Köztársaság között köttetett-e olyan nemzetközi szerződés vagy fennáll-e olyan viszonossági gyakorlat, amely lehetőséget teremt a külföldi részére jogi segítségnyújtásra. A polgári eljárásban biztosított támogatás abban a tekintetben is speciális, hogy korlátozott körben nem csak magánszemélyek, de szervezetek is részesülhetnek segítségnyújtásban a Javaslat 14. §-ának (3) bekezdése szerint.

A polgári eljárásokban biztosított támogatások esetében nem csak a személyi hatály, hanem a rászorultsági feltételrendszer meghatározása is igazodik a peren kívüli segítségnyújtás igénybevételének feltételeihez. Költségmentességre a Javaslat szerint így az jogosult, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján a peren kívüli támogatások igénybevétele során teljes mértékben mentesül a jogi segítő díjazásának megfizetése alól. Ezek a személyek a nyugdíjminimum alatti jövedelemmel rendelkező személyek, de természetesen a költségmentességre való rászorultság megállapítása során is alkalmazni kell a jövedelem kiszámítására, a rászorultsági küszöbnél magasabb összegű jövedelem figyelembevételére, vagy pl. a vagyoni helyzet vizsgálatára vonatkozó szabályokat. Ugyanezek a rendelkezések az irányadóak a költségfeljegyzési jogra való jogosultság megállapítása esetén is azzal a különbséggel, hogy a rászorultsági küszöb e támogatás esetében nem a nyugdíjminimum, hanem a mindenkori minimálbér összege.

Mind a költségmentesség, mind a költségfeljegyzési jog rászorultsági alapon biztosított segítségnyújtási forma. A költségfeljegyzési jog tekintetében ugyanakkor a Javaslat bizonyos pertípusokban (természetesen ide értendők az ilyen nemperes eljárások is) előírja, hogy a feleket jövedelmi és vagyoni helyzetükre tekintet nélkül, annak vizsgálatát mellőzve megilleti a költségfeljegyzés, vagyis a költség előlegezése alóli mentesülés joga (tárgyi költségfeljegyzési jog). Ez lényegében a hatályos Pp. szerinti tárgyi költségmentesség helyébe lép, hiszen a Javaslat 14. §-ának (2) bekezdése a hatályos szabályok szerint tárgyi költségmentes pereket sorolja ebbe a körbe. A Javaslat nem csak a költségmentességnek a bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendeletben meghatározott tárgyi költségmentes eljárásokat sorolja fel ehelyütt fel, hanem azokat az eljárásokat is, amelyek esetében más törvények mondják ki a tárgyi költségmentesség tényét. Ezek az eljárások a külföldiek számára is jövedelmi és vagyoni vizsgálat nélkül biztosítják a költségfeljegyzés jogát.

A Javaslat kivételes jelleggel szervezetek számára is lehetőséget ad a jogi segítségnyújtás szolgáltatásainak igénybe vételére. A Javaslat szerint költségmentességre ugyan nem jogosultak, de költségfeljegyzés joga a szervezet vagyoni helyzetétől függetlenül megilleti őket az általuk indított olyan perekben, amelyek közérdekből, külön jogszabály felhatalmazása alapján indíthatók. További feltétele a költségfeljegyzési jognak a szervezetek esetében az, hogy az adott szervezet a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény rendelkezései szerint közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú jogállást szerzett szervezet vagy munkavállalói érdekképviseleti szervezet legyen.

A 15. §-hoz

A költségmentesség és a költségfeljegyzési jog mellett a harmadik támogatási forma a pártfogó ügyvédi képviselet joga. Ez önállóan nem biztosítható, csak mint a költségmentességhez vagy a költségfeljegyzési joghoz társuló kedvezményt veheti igénybe az, aki megfelel a költségmentesség vagy a költségfeljegyzési jog feltételeinek és azt számára engedélyezték is. További feltétele a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének az, hogy a fél személyesen eljárva ne legyen képes a perben érdekeit eredményesen képviselni, eljárási jogait gyakorolni. A támogatás engedélyezése - hasonlóan a pártfogó ügyvéd hatályos szabályok szerinti kirendeléséhez - az engedélyező hatóság mérlegelésén alapul, hiszen csak az ügy sajátosságai (bonyolult a jogi megítélése vagy a bizonyítási eljárás), illetve a kérelmező személyes adottságai (jogban járatlan, az ügy tárgyához érzelmileg erősen kötődő, gyenge kommunikációs képességekkel bíró, stb.) alapján dönthető el a képviselet engedélyezésének szükségessége. Nem kell ugyanakkor ezeket a körülményeket vizsgálni abban az esetben, ha a költségmentességben, vagy költségfeljegyzési jogban részesült fél ügyében a jogi képviselet kötelező, ilyen eljárásban ugyanis a költségkedvezményben részesült felet automatikusan megilleti a pártfogó ügyvédi képviselet joga. A pártfogó ügyvédi képviselet által nyújtott kedvezmények a költségmentességben és a költségfeljegyzési jogban részesülő személyek esetében annyiban térnek el, hogy - az általános szabályokkal összhangban - az előbbi esetben a pártfogó ügyvéd díját a félnek nem kell megfizetnie pervesztessége esetén sem, az utóbbi esetében ugyanakkor a kedvezmény csak a pártfogó ügyvéd díjának előlegezése alól mentesít.

A Javaslat - hasonlóan a peren kívüli segítségnyújtás rendszeréhez - a támogatott személyi körbe tartozó és rászorult peres felek esetén is kizárja a támogatás igénybevételét a törvényben meghatározott esetekben. A Javaslat a 16. §-ának a)-c) pontjaiban lényegében a hatályos szabályokat veszi át, egyébként pedig ugyancsak a peren kívüli segítségnyújtás kizártságának eseteihez hasonló kizárási feltételeket fogalmaz meg. Nem vehető igénybe a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog így pl. ha a per a fél gazdálkodó tevékenységével vagy társadalmi szervezet alapításával kapcsolatos, ha a fél a perlés (ideértve a jogi képviseletet is) költségeit más állami támogatási rendszerben már megkapta, vagy ha a kérelem előterjesztésével kapcsolatban járt el neki felróható módon. Az utóbbi esetben a Javaslat a 10. § (2) bekezdésére utal vissza: így tehát nem vehető igénybe a költségkedvezmény a korábbi kedvezmény valótlan adatok szolgáltatása miatti megvonása esetén ettől számított két évig, akkor sem vehető az igénybe, ha a fél akadályozza a kérelmében foglalt vizsgálat elvégzését, vagy a korábbi támogatás összegét nem térítette vissza az államnak. Természetesen a peres költségkedvezményekkel összefüggésben is lehetőség van azon méltányossági szabály alkalmazására, amely annak ellenére lehetővé teszi a támogatás igénybevételét, hogy a fél a korábbi támogatás összegét még nem térítette vissza az államnak [a 10. § (3) bekezdése szerint ilyen eset lehet a jövedelmi és vagyoni, egyéb személyes körülmények időközbeni megromlása miatt fennálló teljesítőképtelenség]. A Javaslat lehetőséget teremt arra, hogy támogatást kizáró okokat más törvény is megállapítson; a Javaslatban a cégeljárás és a hagyatéki eljárás vonatkozásában található ilyen szabály (79. §, 81. §).

A 17. §-hoz

A Javaslat III. Fejezete a büntetőeljárásokban nyújtott jogi segítség alapvető szabályait rögzíti, nagyrészt visszautalva a peren kívüli segítségnyújtás szabályaira, illetve bizonyos tekintetben a polgári eljárásokkal kapcsolatban rögzített szabályokra. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) a büntetőeljárásban résztvevő valamennyi személy vonatkozásában létrehozott jogi segítségnyújtást biztosító intézményeket. Ezek közül a Javaslat hatálya alá a pótmagánvádló személyes költségmentessége és a sértett, a magánvádló, a magánfél és egyéb érdekelt, valamint a pótmagánvádló pártfogó ügyvédi képviselete tartozik. Ez tehát azt jelenti, hogy az említett segítségnyújtási formák tekintetében az engedélyezés a Javaslat szerinti feltételekkel és eljárás keretében történik. A polgári eljárásokhoz hasonlóan a Javaslat ehelyütt is csak utal az eljárási törvényre - a Be.-re - a támogatásokkal együtt járó kedvezmények meghatározása vonatkozásában.

A 18-20. §-hoz

A büntetőeljárásokban biztosított támogatások igénybevételének ugyancsak hármas feltétele van: a támogatott személy a törvény személyi hatálya alá tartozzon, rászorult legyen és ne álljanak fenn vele kapcsolatban támogatást kizáró okok. A személyi hatályra vonatkozó szabály jelentősen eltér a Javaslat többi részében foglaltaktól, hiszen a büntetőeljárásban biztosított támogatások - az egyéb feltételek teljesülése esetén - a fél állampolgárságára tekintet nélkül vehetők igénybe.

A rászorultsági feltételek alapvetően polgári eljárásban biztosított költségmentesség feltételrendszeréhez igazodnak: a jövedelmi és vagyoni helyzet vizsgálata mellett (e tekintetben a Javaslat a költségmentességnél is hivatkozott 5. és 7-9. §-ra utal vissza) támogatást kizáró okokat is szabályoz a Javaslat. Kiemelt személyi kört képeznek a kiskorú sértettek és magánfelek, hiszen jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül jogosultak a III. Fejezetben megjelölt támogatásokra. Az ő esetükben is vizsgálni kell azonban azt, hogy fennáll-e támogatást kizáró ok, vagyis a büntetőeljárásban való részvétellel kapcsolatos költségek vagy jogi képviselet biztosítása más állami támogatási rendszerben már megtörtént-e, vagy fennállnak-e a 10. § (2) bekezdésében megjelölt, a kérelmező felróható magatartásából fakadó körülmények. Hangsúlyozni kell, hogy a bűncselekmények károsultjainak a kárenyhítés vonatkozásában adott támogatása nem minősülhet olyan segítségnyújtásnak, amely alapján a Javaslatban foglalt támogatások igénybevétele kizárt, hiszen a 16. § e) pontja csak a kifejezetten a perlés - a büntetőeljárásban történő részvétel - megkönnyítése céljára nyújtott támogatásokat minősíti ilyennek.

A 21. §-hoz

A Javaslat olyan átfogó jogi segítségnyújtó rendszer működését szabályozza, amely mind a polgári és büntetőeljárásokban, mind pedig a peren kívüli területen történő segítségnyújtást is lehetővé teszi. A Javaslat értelmében a támogatások a különböző területeken közel azonos feltételek szerint vehetők igénybe és azok engedélyezéséről 2006. január 1-jétől egységesen ugyanaz a hatóság, az Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálata dönt. Tekintettel arra, hogy a peren kívüli segítségnyújtás szabályai a Javaslat 72. §-ának (1) bekezdése értelmében már 2004. április 1-jével hatályba lépnek, a Szolgálat a segítségnyújtással kapcsolatos hatósági tevékenységét már ezen időponttól megkezdi. A Szolgálatot megyeszékhelyeken működő megyei hivatalok és a fővárosban működő országos hivatal alkotja, amelynek külön erre a célra létrehozott szervezeti egységei fogják a jogi segítségnyújtás iránti kérelmeket elbírálni és az egyéb igazgatási feladatokat ellátni. A Javaslat IV. Fejezete azokat az eljárási szabályokat tartalmazza, amelyek mind a bírósági eljárásokhoz kötődő, mind pedig a peren kívüli támogatások engedélyezésére irányuló eljárás során egyaránt alkalmazandók.

A támogatás iránti kérelmeket első fokon a megyei hivatalok bírálják el, ezért a kérelmet a félnek a lakóhelye szerint illetékes megyei hivatalnál kell előterjesztenie. Amennyiben az eljárás folyamán a fél lakóhelye megváltozik, ez a kérelmének elbírálását nem érinti, hiszen a Javaslat az engedélyezésen túl számos más esetben is az első fokon eljárt hivatal számára állapít meg feladatokat.

A jogi segítségnyújtás keretében nyújtott támogatásokra való jogosultság elbírálása összetett feladat, hiszen annak során nem csak a fél jövedelmi és vagyoni viszonyait, hanem egyéb személyes körülményeit és a segítséggel érintett ügyet is alaposan meg kell vizsgálni. A Javaslat ezért előírja, hogy a félnek a támogatás iránti kérelemben milyen adatokat kell megjelölnie. Ezek az adatok részint személyének beazonosítására, részint a jövedelmi és vagyoni viszonyainak tisztázására szolgálnak, illetve azon okok feltárását teszik lehetővé, amelyek fennállása esetén a támogatás nyújtása kizárt. A Javaslat e kérelem előterjesztésére - tekintettel annak összetett tartalmára - nyomtatvány rendszeresítését írja elő, amely egyrészt a hiánytalan kérelmek előterjesztését is elősegíti, másrészt a kérelmek időszerű feldolgozására is lehetőséget ad. A Javaslat szerint a kérelem előterjesztése illeték- vagy díjfizetési kötelezettséggel nem jár.

A Javaslat a közös eljárási szabályok körében rendezi a kérelem elbírálásának határidejét. Figyelemmel arra, hogy számos esetben a támogatott jogi szolgáltatás igénybevétele sürgősen szükséges, a Javaslat lehetőséget teremt arra, hogy a kérelem benyújtását követően rögtön meg is történjen annak elbírálása és az arról szóló határozat meghozatala. Erre csak olyan kérelmek esetében van lehetőség, amelyet a fél személyesen nyújt be a megyei hivatalhoz és az tartalmazza valamennyi, a kérelem elbírálásához szükséges adatot. Ezen esettől eltekintve a kérelem elbírálásának határideje 15 nap, természetesen azonban - szükség esetén - ez a hiánypótlásra előírt határidővel meghosszabbodhat. Figyelemmel arra, hogy a támogatás iránti kérelem elutasítása esetén az arról szóló határozat ellen fellebbezésnek van helye, a Javaslat előírja a határozat indokolással történő ellátásának kötelezettségét.

A támogatás iránti kérelem elbírálása alapvetően attól függ, hogy a fél a kérelmében milyen adatokat szolgáltatott. Emiatt szükséges az adatváltozásokat is a kérelmet elbíráló hivatal tudomására hozni, hiszen az a döntést befolyásolhatja vagy a féllel történő kapcsolattartást is érintheti. A Javaslat ezért arra kötelezi a felet, hogy az adatváltozásokat 8 napon belül jelentse be a megyei hivatalnak.

A jogi segítségnyújtó rendszer akkor működik jól, ha annak révén a valóban rászorult személyek részesülnek állami segítségben. Ennek biztosítása azt is szükségessé teszi, hogy a valótlan tartalmú nyilatkozatokat a hatóság kiszűrhesse és az ilyen nyilatkozatot tevő személyeket a támogatásból kizárhassa. A Javaslat ezért biztosítja a megyei hivatalnak azt a jogot, hogy a kérelem elbírálásakor ne csak a fél nyilatkozata alapján döntsön, hanem meghallgathassa ellenfelét is, megkereshesse a közölt adatokat nyilvántartó hatóságokat, továbbá hogy szükség esetén a fél lakásán vagy egyéb ingatlanában is helyszíni vizsgálatot tarthasson. Alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy a hivatal e tevékenysége során megismert adatok az iratok részét képezzék, ezért a Javaslat előírja, hogy az említett meghallgatásról és vizsgálatról jegyzőkönyvet kell készíteni.

Amennyiben a fél a támogatás iránti kérelem elbírálásáról szóló határozat meghozatalakor jelen van [pl. 23. § (1) bek.], részére a határozat kézbesítése annak átadásával történik. Minden egyéb esetben postai úton kell a határozatot kézbesíteni.

A támogatásra való jogosultság számos körülménytől függ, amelyekben - különösen, ha a segítségnyújtás egy hosszabb időtartamú per folyamán történik - időközben változás állhat fenn. Részben erre, részben pedig a fél által közölt adatok valódisága ellenőrzésének szükségességére figyelemmel rendelkezik a Javaslat úgy, hogy a támogatás nyújtása annak engedélyezését követően felülvizsgálható. Ha a felülvizsgálat során azt állapítja meg a megyei hivatal, hogy a támogatás feltételei már nem állnak fenn, vagy annak engedélyezésekor sem álltak fenn, bizonyos esetekben a támogatást meg is vonhatja, amely azzal a következménnyel jár, hogy annak összegét vissza kell fizetni, illetve a fél bizonyos ideig nem kérhet más ügyben sem támogatást. Fontos kiemelni, hogy csak a fél felróható magatartására visszavezethető, a Javaslatban tételesen meghatározott esetekben vonható meg a támogatás annak érdekében, hogy adott esetben a szakszerűtlen elbírálás ne eshessen az ügyfél kárára. A Javaslat ezért a következő esetekben írja elő a támogatás megvonását: ha a fél nem segíti elő a felülvizsgálat elvégzését (az ahhoz szükséges adatokat nem szolgáltatja), ha a támogatás engedélyezésekor sem felelt meg a támogatás feltételeinek és a kérelmében ezekről valótlan adatokat is szolgáltatott, továbbá ha fennállnak a 10. § (2) bekezdésében meghatározott kizáró okok (visszatérítési kötelezettség elmulasztása, a kérelemben foglalt adatok ellenőrzésére szolgáló vizsgálat akadályozása).

A jogi segítségnyújtó intézményrendszernek elő kell segítenie azt is, hogy a felek a támogatás iránti kérelmüket hiánytalanul, az időszerű elbírálást elősegítve tudják előterjeszteni jogaik és kötelezettségeik ismeretében. Ennek biztosítása érdekében a Javaslat előírja, hogy a megyei hivatal a hozzá forduló feleket e kérdésekről tájékoztatni köteles, továbbá atekintetben is segítenie kell a támogatások igénybevételét, hogy a feleket a jogi segítők személyéről és elérhetőségéről is tájékoztatja. E segítségnyújtásnak ki kell terjednie a kérelem előterjesztéséhez szükséges nyomtatványok rendelkezésre bocsátására, valamint a kitöltésükben történő közreműködésre is, ha a fél arra nem képes. A feleknek e szolgáltatások igénybevételéért díjat vagy illetéket nem kell fizetniük.

A jogi segítségnyújtó hivatalok tehát a Javaslat szerint nem csak a támogatásra való jogosultság elbírálását végzik, hanem a támogatások igénybevétele érdekében közvetlen segítséget is nyújtanak az arra rászorulóknak. Figyelemmel arra, hogy számos esetben a fél részére szükséges tájékoztatás megadása jóval egyszerűbb és kevésbé költségigényes tevékenység, mint a rászorultság megállapítása, majd ez alapján a jogi segítő közreműködése, azt követően pedig díjának rendezése, a Javaslat egyszerűbb ügyekben közvetlen segítségadásra is kötelezi a megyei hivatalokat. Ilyen tájékoztatásra csak az egyszerű megítélésű kérdésekben kerülhet sor akkor, ha a tájékoztatás rövid időtartamban és terjedelemben elvégezhető. A Javaslat e körben az ügyfél ügyének elbírálására köteles hatóságról történő tájékoztatást nevesíti, valamint az eljárás lefolytatásával kapcsolatos, az ügyfelet terhelő költségekről történő tájékoztatást. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy bármilyen más tárgykörben megvalósulhasson a hivatal említett tájékoztató tevékenysége.

A Javaslat a támogatás iránti kérelem elutasítása és a támogatás kérelemtől eltérő biztosítása, valamint megvonása esetére biztosítja a jogorvoslat lehetőségét. A határozat ellen fellebbezés nyújtható be, amelyet az Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hivatala bírál el. A fellebbezést a megyei hivatalhoz kell benyújtani. Ha a fellebbezés alapos, annak a megyei hivatal is helyt adhat saját hatáskörben, egyéb esetben azt fel kell terjesztenie az ügy irataival együtt a fellebbezést elbíráló országos hivatalhoz. Alapos fellebbezés esetén a határozat megváltoztatható, vagy új eljárás lefolytatásának előírása mellett hatályon kívül is helyezhető. A fellebbezést elbíráló határozatot indokolni köteles a hivatal; a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásra az első fokú eljárásra irányadó szabályok vonatkoznak.

A Javaslat nem csak a fellebbezés, hanem a bírósági felülvizsgálat lehetőségét is biztosítja a fél számára abban az esetben, ha a határozat másodfokon emelkedett jogerőre, vagyis az ügyben fellebbezést nyújtottak be. A felülvizsgálatot a jogerős határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül lehet előterjeszteni; azt az országos hivatalhoz kell benyújtani, amely továbbítja a kérelmet az iratokkal együtt a bíróságnak. A bíróság a kérelem tárgyában nemperes eljárás során dönt, amelyre a szükséges eltérésekkel a Polgári perrendtartás rendelkezéseit kell alkalmazni. Annak érdekében, hogy a támogatás igénybevétele tárgyában mielőbb megszülessen a végleges döntés, a Javaslat 30 napos ügyintézési határidőt ír elő a bíróság számára, e határidő alatt kell a kérelmet elbírálni. Ha a kérelem alapos, úgy a bíróság a határozatot megváltoztathatja, vagy hatályon kívül is helyezheti új eljárás lefolytatásának elrendelésével. A bíróságnak a határozat megváltoztatására vonatkozó jogköréből az következik, hogy a bíróság teljeskörűen megvizsgálhatja a támogatás engedélyezéséhez szükséges körülményeket és az alapvetően mérlegelési jogkörben eldönthető kérdések tárgyában is határozhat.

Az átfogó jogi segítségnyújtó rendszer működtetésének egyik célja az, hogy az állam által nyújtott támogatásokról naprakész, egész országra kiterjedő és az ügyfelek visszatérítési kötelezettségét is rögzítő nyilvántartás működjön. Csak ilyen feltételek mellett lehet folyamatosan áttekinteni a segítségnyújtó rendszer működtetésének hatékonyságát és nem utolsó sorban nyomon követni az állami kiadásokat és azok megtérülését. A Javaslat ennek érdekében a megyei hivatalokat nyilvántartás vezetésére kötelezi, amely nyilvántartások együttesen országos adatbázist alkotnak. A nyilvántartásban rögzítésre kerülnek a fél azonosítására szolgáló adatai, továbbá a támogatás igénybevételével kapcsolatos legfontosabb adatok, így különösen az, hogy részére a hivatal milyen időpontban, milyen típusú támogatást engedélyezett, illetve az a későbbiekben felülvizsgálatra került-e. A Javaslat szerint a támogatás iránti kérelem előterjesztésétől számított 10 évig kell nyilvántartani, illetve kezelni a nyilvántartásban rögzített adatokat annak érdekében, hogy azok a visszatérítési kötelezettség teljesítésének biztosítását megfelelően szolgálják, illetve adatai a támogatás iránti, későbbiekben előterjesztendő kérelmek elbírálása során is felhasználhatóak legyenek. Összhangban azokkal a jogszabályi rendelkezésekkel, amelyek az állami szervek által vezetett nyilvántartások adataiból történő tájékoztatás adást szabályozzák, a Javaslat rögzíti, hogy a nyilvántartás adataiból csak megkeresésre adható tájékoztatás a Javaslatban foglalt hatóságok részére (bíróság, ügyészség, nyomozóhatóság, végrehajtást foganatosító hatóság). Bizonyos esetekben a jogi segítő is betekintést nyerhet a nyilvántartás adataiba: a Javaslat szerinti ugyanis a fél a támogatás iránti kérelmet nála is előterjesztheti. A nyilvántartás adataiból történő tájékoztatás adás szabályozása természetesen nem érinti az adatok statisztikai célú felhasználását, amelyre széles körben szükség van a Javaslatban foglalt célok megvalósítása érdekében.

A Javaslat szerint a támogatás mértéke szempontjából alapvetően két típusú támogatás engedélyezhető: egyrészt amely esetében a terheket az állam átvállalja az ügyfelektől, illetve amelyek esetében csupán az előlegezés alól mentesíti a támogatott személyt. A visszatérítési kötelezettség az utóbbi esetben tehát magából a támogatás jellegéből fakad, ezt a kötelezettséget a megyei hivatal már a támogatás engedélyezésekor megállapítja, majd a támogatás nyilvántartásában is rögzíti. A Javaslat a támogatott fél személyes körülményeire figyelemmel lehetőséget teremt arra, hogy indokolt esetben a visszatérítésre megállapított határidő - a Javaslat 2. §-ának (2) bekezdése értelmében egy év - meghosszabbítható legyen, ennek kérdésében ugyancsak a megyei hivatal dönt határozattal. A Javaslat 6 hónapban maximalizálja ezt a meghosszabbítást, amely határidőben természetesen a részletfizetési kedvezmény megállapítására is lehetőség van. Az említett kedvezmények csak olyan fél számára biztosíthatók, aki kötelezettségei teljesítése terén a jogszabályi kötelezettségeit betartva jár el. Ennek megfelelően a Javaslat 37. §-ában biztosított kedvezmény (a fizetési határidő meghosszabbítása) nem alkalmazható olyan esetben, ha a visszatérítésre a támogatás megvonása miatt kerülne sor.

A meghosszabbított határidő lejártakor - önkéntes teljesítés hiányában - a megyei hivatal írásbeli felszólítást küld a félnek a tartozás egy összegben történő megfizetésére felhívással. Figyelemmel arra, hogy a támogatások összegének fedezetére a Javaslat elkülönített célelőirányzatot hoz létre, a visszatérített támogatásokat is e célelőirányzat javára kell megfizetni. A célelőirányzat az Igazságügyi Minisztérium fejezeten belül kerül kialakításra. Figyelemmel arra, hogy állami támogatás visszatérítéseként kezelendő a jogi segítségnyújtás keretében a fél helyett megelőlegezett jogi segítői díj, vagy pereskedéssel kapcsolatos költség visszatérítése is, ezért a Javaslat előírja, hogy a vissza nem térített támogatás adók módjára behajtható köztartozásnak minősül.

A Javaslat V-VII. Fejezetei tartalmazzák azokat a speciális eljárási rendelkezéseket, amelyeket a peren kívüli, illetve a polgári és büntetőeljárások során biztosított támogatások igénybevételével kapcsolatban kell alkalmazni. A Javaslat V. Fejezete szabályozza a peren kívüli támogatásokra vonatkozó különös szabályokat, így a kérelem elbírálására vonatkozó további rendelkezéseket is. Ha a fél jogi segítő peren kívüli közreműködését kívánja igénybe venni, úgy az erre irányuló kérelmében meg kell jelölnie, hogy milyen típusú segítséget kér - tanácsadást vagy okirat szerkesztését -, továbbá elő kell adnia annak az ügynek, tisztázandó jogi kérdésnek a lényegét is, amellyel kapcsolatban a segítségre szüksége van. Ezeket a tényeket a kérelem elbírálása tárgyában hozott határozatnak is tartalmaznia kell, továbbá a támogatás igénybevétele vonatkozásában is döntést kell hozni számos egyéb kérdésben. Meg kell határozni a jogi szolgáltatás formáját és azt, hogy hány órányi jogi segítői közreműködésre vonatkozik az állami támogatás, a támogatás csak előlegezés alóli mentesítésre vonatkozik-e, vagy teljes körű átvállalása a költségeknek. Meg kell határozni azt is, hogy milyen határidőn belül vehető igénybe a jogi szolgáltatás és milyen határidők, illetve fizetési feltételek vonatkoznak az esetleges visszatérítési kötelezettség teljesítésére is.

A támogatás igénybevétele két módon történhet. A fél a támogatás iránti kérelemnek helyt adó határozat birtokában a jogi segítői névjegyzékben szereplő valamely jogi segítőhöz fordul, aki - ha az ügyben közreműködésre köteles - részére a megállapított jogi szolgáltatást nyújtja. A félnek legfeljebb három hónap áll rendelkezésre arra, hogy az ügyében eljáró jogi segítőt felkeresse, mivel a Javaslat szerint a megyei hivatal legfeljebb három hónapi határidőt biztosíthat határozatában a jogi szolgáltatás igénybevételére. A Javaslat emellett arra is lehetőséget ad, hogy a fél a szükséges segítség igénybevétele céljából közvetlenül a jogi segítőhöz forduljon, s csak a jogi szolgáltatás nyújtását követően történjen meg a támogatás engedélyezése. A Javaslat szerint erre akkor kerülhet sor, ha a kért jogi szolgáltatás legfeljebb 2 óra időtartamban elvégezhető, vagy az legfeljebb 4 óra időtartamban nyújtható, de annak igénybevétele feltétlenül szükséges a jogi segítőhöz fordulás időpontjában. A jogi segítő közreműködési kötelezettsége az utóbbi esetben a következők szerint alakul: ha az ügyben egyébként a Javaslat VIII. Fejezetében foglalt szabályok értelmében közreműködésre köteles, úgy az ügyfelet fel kell hívnia azoknak az adatoknak a szolgáltatására, amelyeket a félnek a támogatás iránti kérelmében is meg kell jelölnie. Ha ezen adatok és a fél nyilatkozata (ebben az esetben is ki kell tehát tölteni a támogatás iránti kérelem előterjesztésére szolgáló nyomtatványt) alapján a jogi segítő megállapítja, hogy a fél a támogatásra jogosult, úgy részére a kért jogi szolgáltatást nyújtja. A támogatásra való jogosultság megállapítása érdekében a jogi segítő a támogatásokról vezetett nyilvántartás adataiba is betekinthet annak megállapítása érdekében, hogy fennáll-e valamely, a támogatás igénybevételét kizáró ok. Ha nincs helye közvetlenül a jogi segítőhöz fordulni, vagy a jogi segítő nem látja biztosítottnak a támogatásra való jogosultságot, úgy erről a felet tájékoztatni kell, aki a szolgáltatást ezt követően már csak akkor veheti igénybe, ha a támogatás engedélyezése tárgyában a megyei hivatalhoz kérelmet terjeszt elő és annak a hivatal helyt ad.

Ha a jogi segítő a hozzá segítségért folyamodó fél számára a Javaslat 43. §-ában foglalt módon jogi szolgáltatást nyújt, neki kell eljárnia a támogatás engedélyeztetése és díjának megfizetése iránt is. Ebből a célból megküldi a fél által előterjesztett támogatás engedélyezése iránti kérelmet a hivatalnak, továbbá a jogi szolgáltatás nyújtására vonatkozó szükséges adatokról is tájékoztatja a hivatalt. Ha a hivatal a támogatást utóbb engedélyezi, úgy a határozatában a jogi segítő díját is megállapítja; a támogatásra való jogosultság hiányában is részesül azonban a jogi segítő díjazásban akkor, ha sürgős esetben nyújtott szolgáltatást, olyan esetben, amikor a felet a jognyilatkozat megtétele vonatkozásában határidő terhelte. Ezen utóbbi eset természetesen azzal jár, hogy a fél nem tekinthető támogatásra jogosult személynek és ennek megfelelően az abból eredő kedvezmények sem illetik meg; a hivatal ezért a jogi segítőnek megfizetett díj megtérítésére kötelezi, amelyre a visszatérítési kötelezettség teljesítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha a megyei hivatal utóbb a kérelem elutasításáról határoz, úgy az ellen a jogi segítő is élhet jogorvoslattal.

A támogatást engedélyező határozatban a megyei hivatal azt is megjelöli, hogy hány órányi jogászi közreműködés díját téríti meg vagy előlegezi meg a fél helyett. Ha a jogi szolgáltatás nyújtásakor a jogi segítő észleli, hogy a kért jogi szolgáltatás elvégzésére ezen időtartam nem elegendő, úgy erről köteles tájékoztatni a felet és ezt követően a támogatás engedélyezésére vonatkozó általános szabályok szerint kell eljárni: vagy előbb engedélyeztetni kell a jogi szolgáltatás pótlólagos igénybevételét a megyei hivatallal, vagy - ha ennek feltételei fennállnak - a jogi szolgáltatást nyújtani kell és utólag kell intézkedni annak engedélyezése iránt.

A jogi segítő külön díj felszámítása nélkül köteles segítséget nyújtani a hozzá forduló ügyfeleknek és megadni részükre azt a tájékoztatást, amely a jogi segítségnyújtás körébe tartozó támogatások igénybevételéhez szükséges. Így különösen segítséget kell adni a jogi segítségnyújtás engedélyezése iránti kérelmek elkészítéséhez, az erre szolgáló nyomtatványok kitöltéséhez és a jogi segítő ilyen nyomtatványokkal is köteles ellátni a felet.