A civil szervezetek döntő többsége önkéntes, közösségi szerveződésként, közös gondolkodású, közös érdekű autonóm egyének csoportjaként működik. A civil társadalom a hivatalos társadalom (állam, pártok, gazdasági szervezetek) mellett jelenik meg, mintegy „második társadalomként” (Hankiss).

A civil szervezetek és az állam kapcsolata igen sokrétű:

A civil szervezetek igen fontos közvetítő szerepet töltenek be az állam és az egyének között.

A mindenkori állam és az azt megtestesítő kormány számára a civil társadalom semmi mással nem pótolható kommunikációs csatornát jelent.

A kommunikációs csatorna két irányba is érvényesül.

Az állami, kormányzati (központi és helyi, önkormányzati) törekvések általuk jutnak el olyan csoportokhoz és egyénekhez, amelyek nem érhetők el a közigazgatási, bürokratikus szervezetek számára rendelkezésre álló eszközökkel, intézményekkel.

Másrészt a civil szervezetek közvetítésével juthatnak el az állami szervezetekhez olyan sajátos csoportérdekek, helyi igények, amelyek pontosan érzékeltetik a hivatalos intézmények képviselőivel az állampolgári érdekeket és törekvéseket. („A civil szervezetek a társadalom pulzusán tartják ujjukat, és a politikusok feladata, hogy ezen keresztül is érzékeljék a társadalom működését.” J. Delors)

A civil szervezetek a civil kontroll megvalósítójaként fontos ellenőrző funkciót láthatnak el igen széles területen (pl. fogyasztói érdekvédelem, emberi jogok stb.), lehetőséget adva a közvetlen állampolgári részvételre.

Számos területen - helyismeretük és szaktudásuk révén - hatékonyan képesek ellátni közfeladatokat is, ezért jellemző, hogy egyre több feladatot vállalnak át állami szervezetektől.

A nyugat-európai polgári társadalmakban igen sokrétű együttműködés alakult ki a civil szervezetek és állami intézmények között, amelynek egyes országokban évszázados hagyományai vannak. Az együttműködés keretei, formái igen változatosak (Rajna modell, angolszász modell, skandináv modell, mediterrán modell), és ezek a formák tovább élnek az Európai Unió kereti között is.

A különböző érdekek mentén szerveződő civil szervezetek létrehozták ernyőszervezeteiket, sőt a szakmai összefogás mentén létrejött ernyőszervezetek egyes területeken már európai szintű együttműködést is kialakítottak.

Az Európai Unió szintjén jelenleg öt szakmai területen van folyamatos párbeszéd a civil szervezetek és az Unió intézményei között: humanitárius segítségnyújtás, környezetvédelem, szociális ügyek, fogyasztói érdekvédelem, emberi jogok.

Az Európai Unió Gazdasági és Szociális Bizottsága 1999. végén elfogadott ajánlásában megfogalmazta, hogy biztosítani kell a civil szervezetek számára a részvételi lehetőséget egyes közösségi szintű szakmai politikák kidolgozásában, ugyanúgy, mint a végrehajtás ellenőrzésében és értékelésében.

Magyarországon 1989 után a civil szektor igen gyorsan fejlődött, 1999-re a bejegyzett szervezetek száma elérte a hatvanezres nagyságrendet. A magyarországi civil szervezetek a következő típusokba sorolhatók (Kondorosi):

A magyar jogi szabályozásban és gyakorlatban nem válik el élesen a civil, az állami és a gazdasági szektor.

Az állami szerepvállalás csökkenésével egyre jelentősebb szerephez jutnak a civil szervezetek. a kormányzat és a civil szervezetek kapcsolattartásának jellemző szintjei a tárcák és a területi (megyei, városi) önkormányzatok.

A non-profit szféra gazdasági súlyának növekedését jelzi, hogy bevételei 1993 óta megduplázódtak, jelenleg meghaladják az évi háromszázmilliárd forintot.

A non-profit szektor gazdasági súlyának növekedése világjelenség.

Egy legutóbbi felmérés szerint (J. Hopkins University, 1998) 22 kiválasztott országban átlagban a GDP 4,7 %-át termelik, az összes munkahely 4,9 %-át képviselik, de ez az arány a közszolgáltatásokban eléri a 30 %-ot.

A non-profit szektor bevételei három fő forrásból származnak: állami támogatásból, magánadományokból és gazdálkodási tevékenység árbevételéből.

A non-profit szektorbevételi forrásai 1998-ben (KSH)

Állami támogatás 22,3 %

Magánadományok 18,2 %

Gazdálkodási tevékenység 59,5 %

100,0 %

A bevételi szerkezet nemzetközi összehasonlításban sajátos képet mutat:

Az adatok egyértelműen utalnak arra, hogy egyrészt mindenütt jellemző a non-profit szektor gazdasági, szolgáltató tevékenysége, másrészt az egyes államok a hazai viszonyokhoz képest sokkal intenzívebben támaszkodik a non-profit szervezetekre saját feladatai ellátásában.

Az állami támogatás Magyarországon is döntően közfeladatok ellátásához kötődik. Az ilyen feladatot ellátó non-profit szervezetek megrendelést kapnak állami szervezetektől és teljesítésükért számla elleni díjazásban részesülnek. Erősödő tendencia az egyes költségvetési intézmények (pl. egészségügy területén) közhasznú társasággá szerveződése.

A magántámogatások körében (18,2 %) jellemző a vállalati támogatás (6,9 %) és csökken a külföldi támogatók érdeklődése (7,5 %).

A civil szervezetek tevékenységének finanszírozásában meghatározóvá vált a szolgáltatási tevékenység. A szolgáltatási tevékenység árbevétele mellett az állami támogatás jelentős része is közhasznú tevékenység ellátásáért átadott, döntően szerződéses kapcsolat alapján ellátott szolgáltatás ellenértékeként kapott forrásként jelenik meg a civil szervezeteknél.

A civil szervezetek számának növekedése, szolgáltatási tevékenységük bővülése egyre nagyobb gazdasági súlyt ad tevékenységüknek, ezért a non-profit szférát egyre inkább harmadik szektorként - az állam és a versenyszféra mellett - a legjelentősebb gazdasági tényezőként határozzák meg.

Általános érdekké vált ezáltal, hogy a non-profit szféra tevékenysége átláthatóvá váljon, mindenekelőtt a közhasznú tevékenységek területén. Ezt a célt szolgálták többek között a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény egyes előírásai.

A non-profit szervezetek szolgáltató tevékenysége egyre nagyobb kihívást jelent a versenyszféra számára. Ez a kihívás - a közhiedelmekkel ellentétben - nem abban jelenik meg, hogy a non-profit szervezetek ugyanazt a tevékenységet kisebb ráfordítással tudják ellátni. Annak ellenére, hogy a szektorra jellemző az önkéntes, ellenszolgáltatás nélkül végzett munka, a társadalmi munka a szervezet működtetésére és nem a szolgáltatás, a gazdasági tevékenység területére jellemző. A szervezetek attól hatékonyabbak, hogy sajátos szakértelmük és kapcsolataik révén, közvetlenebb módon, az érintettek számára hozzáférhetőbben nyújtják szolgáltatásaikat.

A szervezetek non-profit jellegéből fakadóan tevékenységük eredménye szervezeti céljaik megvalósítását szolgálja.

A non-profit szervezetek tevékenysége sem nélkülözheti az üzleti tevékenység szervezésében szokásos stratégiákat és technikákat, az üzletpolitikai tervezést és a marketinget. A hazai non-profit szervezeti körben egyértelműen tapasztalni lehet a szakmai fejlődést, a működés stabilizálódását, mindenekelőtt a szolgáltatásokat nyújtó szervezeti körben.

Az adománygyűjtő civil szervezetek is tartós együttműködésre törekszenek a versenyszféra szereplőivel, hiszen olyan „ellenszolgáltatást” képesek nyújtani a reménybeli szponzoráló gazdálkodó szervezet számára, amely az egyoldalú támogatást kölcsönös segítséggé képes változtatni.

A civil szektor gazdasági súlyának növekedését egyértelműen jelzi gazdasági mutatóik növekedése.

Forrás: KSH

A non-profit szervezetek gazdálkodási tevékenységének bevételét vizsgálva látható, hogy a gazdálkodási tevékenység bizonyos szervezeti formákhoz kötődik.

Forrás: KSH

A gazdálkodási tevékenységből származó bevételek mintegy kétharmada a vállalkozási tevékenységből származik.

A vállalkozási tevékenységből származó bevétel az összes non-profit szervezet 11,8 %-ánál jelentkezik, azaz a szektor szervezeteinek 88,2 %.a nem rendelkezik vállalkozási tevékenység eredményeként megjelenő bevétellel.

Ha a non-profit szervezetek vállalkozási tevékenységét az adott szervezet tevékenységcsoporthoz tartozása alapján vizsgáljuk a következő képet kapjuk.

Forrás: KSH

Az adatok egyértelműen utalnak arra, hogy a non-profit szervezetek gazdasági jelentősége növekedésében a vállalkozási tevékenység mellett az alaptevékenység ár-, díj és értékesítési bevétele, valamint a gazdálkodási tevékenység együttes súlya a meghatározó.

A bevételek megoszlása

Forrás: KSH

A non-profit szervezetek döntő része helyi érdekek mentén szerveződik, még akkor is, ha tevékenységük kapcsolódik országos érdektörekvésekhez, vagy országos szintű szerveződésekhez. Így a civil szervezetek az önkormányzatokat tekintik elsődleges partnerüknek, céljaik eléréséhez alapvetően az önkormányzati döntéshozatal előkészítésében való részvételt tartják az egyik legfontosabb eszköznek.

A helyi civil aktivitás - szabadidő, kultúra, sport stb. - legfontosabb szerevezői szintén a civil szervezetek, amely tevékenységük széles területen egybe esik az önkormányzati törekvésekkel, így az önkormányzatok is növekvő figyelemmel fordulnak a civil szervezetek felé.

Az önkormányzatok támogatják a területükön működő civil szervezeteket és bíznak abban is, hogy azok révén további erőforrások jutnak az adott településre, térségbe állami, központi pénzalapokból, sőt magánadományokból is.

Egyre gyakoribb példa, hogy az önkormányzatok maguk is kezdeményezik non-profit szervezetek alapítását. A non-profit szervezetek növekvő súlyát jelzi a helyi közösségekben, hogy az 1998. évi önkormányzati képviselő választásokon számos képviselői mandátumot nyertek civil szervezetek képviselői - egyéni jelöltként indulva.

A helyi önkormányzatok és a civil szervezetek kiterjedt kapcsolati rendszerét feltáró valamennyi települési önkormányzatra kiterjedő KSH vizsgálatra első ízben 1997-ben került sor.

A vizsgálatba bevont 3149 önkormányzat közül 2252 jelezte, hogy van konkrét kapcsolata non-profit szervezetekkel, ami ugyanakkor nem jelenti, hogy a nemleges választ adó önkormányzatok területén ne működnének civil szervezetek, csak nincs regisztrált kapcsolatuk a helyi önkormányzattal.

Milyen formák jellemzők a szektor és az önkormányzatok viszonyára? A települések 36 %-a hozott létre önállóan vagy társalapítóként alapítványt, kétharmaduk nyújtott pénzügyi támogatást civil szervezeteknek, összesen 6,2 Mrd Ft értékben, és az önkormányzatok 11 %-a létesített szerződéses viszonyt önkormányzatokkal.

Feltehetően jelentős egyéb „természetbeni” támogatásban is részesülnek civil szervezetek (helyiséghasználat, telefon, fax, posta stb.) ezt azonban jórészt szívességi használatként nyújtják, csak egy részét rögzítik formálisan az önkormányzatok.

A valamilyen formában támogatott szervezetek számát, a részükre nyújtott támogatás nagyságát és a támogatás településtípus szerinti megoszlását a következő adatok szemléltetik.

A civil szervezetek működésének egyik központi kérdése a forrásokhoz való hozzájutás. Működésükben jelentős bizonytalanságot okoz, hogy a központi vagy helyi költségvetésből működtetett pályázatok döntő része egy évre szól. Ugyancsak visszatérően felvetődő probléma, hogy az általuk nyújtott szolgáltatásokért járó támogatás legyen normatív és szektorsemleges.

Az önkormányzatok és a civil szervezetek együttműködésében még mindig jelentősebb a személyi kapcsolatok szerepe az általános együttműködési mechanizmusoknál. Egyre több helyen neveznek ki civil referenst, de ezzel együtt nincs kialakult rendszere annak, hogyan tartják a kapcsolatot az önkormányzatok a területükön működő civil szervezetekkel. Erősödik az igény a civil szervezetek részéről, hogy az együttműködésnek legyenek intézményes keretei. Ennek részeként felvetődött a nyilvántartásba vétel lehetősége, a döntéselőkészítésben való részvétel lehetőségének biztosítása (meghívás testületi, szakmai bizottsági ülésekre).

Az önkormányzatok számára is megkönnyítené az együttműködést, ha a civil szervezetek helyi civil fórumokat (kerekasztal, egyeztető tanács stb.) hoznának létre, egyeztetve céljaikat az önkormányzati törekvésekkel, reális javaslatokkal segítik az önkormányzatokat a helyi prioritások meghatározásában.

Felhasznált irodalom: